Álljon itt néhány gondolatmorzsa Riedl Frigyes hagyatékából.

Az irodalomtörténész Riedl Frigyes (1856-1921) hagyatéka egy meg nem írt könyv vázlata. A kéziratban számos olyan részlet van, amelynek alapján sajnálhatjuk, hogy a vázlatból nem született meg a könyv. E töredékek jónéhány részletének mai közgondolkodásunkban is helye kellene legyen.

Hányszor halljuk: Az Egyesült Államokra, régebben Németországra, számítok! Mások az Európai Unióra támaszkodnának, ismét mások Oroszország barátságára építenek. Riedl az első világháború tapasztalata alapján mondta a következőket: Nagy sorscsapások után megérkezik a magába szállás órája[1]. Most már tudjuk, kire számíthatunk; oly jól tudjuk, hogy csak magunkra számítunk.

A fentiek az Előszóból származnak. Ugyanott ezt is olvashatjuk: Sorsdöntő hadjárat elvesztése súlyos szerencsétlenség, de végzetessé csak akkor válhatik, ha a balszerencsés népnek nincsenek ideáljai. Riedl ezt írta: A magyar jövőt szellemi és erkölcsi átalakulásunkban látom. Halhatatlan akarsz lenni? Dolgozzál a halhatatlan Magyarország felépítésén!

A könyv fő témája a nagy háború (az első világháború) következtében a Trianonban megcsonkított ország talpra állítása lett volna. Az előszóból vett idézetek körvonalazzák a szerző elgondolásait. Riedl a rövidke előszó után egy bevezetést tervezett. Ebben rámutatott, hogy a magyar tragédia bekapcsolódik az emberiség nagy válságába. Mindenütt, világszerte nagy forrongás. Ez fontos szempont. Hajlamosak vagyunk a magunk gondját felnagyítani. Belevetjük magunkat az áldozat szerepébe. Ezzel feljogosítva érezzük magunkat a semmittevésre.

Az emberiség mindenütt két nagy elv szerint akar átalakulni: a demokratikus és a nemzeti (nyelvi) elv szerint. A demokratikus elvhez csatolja a szociális szempontot is. Magyarországon a két háború között a demokrácia alig észrevehető apró lépésekkel haladt előre, a szociális szempont háttérbe szorult. Jószándékú kezdeményezések, – inkább csak próbálkozások, – voltak ugyan, főleg helyi szinten. A nemzeti/nyelvi szempontokat az új határok meghúzásakor alig vették figyelembe.

Riedl a továbbiakban először néhány általános elvet fektetett le. Ezek közül egyet emelek ki: A nemzeti energiát (kell) növelni, de nem a nemzeti retorikát. Hangzatos jelszavakkal dobálózni, ész érvek helyett az érzelmeket felkorbácsolni – erre mindig akad vállalkozó, és sajnos akad ezekre fogékony hallgatóság is. 1956 forradalmi hangulatában alkalmam volt egy valódi hordószónokot megfigyelni. Ténylegesen egy hordó magasából kiabálta bele a világba sekélyes mondanivalóját. A tömeg szájtátva hallgatta. Ma már nem kell hordó: a facebook vagy a twitter (X) hatékonyabb. Az eszköz változik, de a semmit-mondás marad.

Fontos feladat az önvizsgálat vagy ahogy Riedl mondta: magábaszállás. Mire jutottunk egy évszázad alatt? Nincs mivel dicsekednünk. Az üres retorika virágzik, az önvizsgálat késik. Pedig a tanulságok levonása nélkül nem lesz soha kibontakozás. Legalább más nemzetek vereségeinek utóhatását meg kellene ismernünk mindannyiunknak.

A hagyaték leginkább kidolgozott része a nemzetiségi kérdés. Ennek tárgyalása előtt egy pár soros gondolatmenet a gyűlölködésről:

„Az egész emberiségnek egyik erkölcsi feladata a nemzetek gyűlöletét megszüntetni. Az  egyes nemzeteknek feladata, a pártgyűlöletet lefokozni. Azt mondják nekem: ne gyűlöljem a francziát, az olaszt, a cseheket, a németeket. Hát a magyart szabad gyűlölnöm?

Gyűlöljük meg a gyűlöletet!”

Ami a nemzetiségi kérdést illeti, Riedl rámutat a 19. században elkövetett mulasztásainkra: Eötvös közös érdekünkben a nemzetiségi igények kielégítését követelte. Ő a katasztrófa idejét is előre mondta. Ezt a kérdést elaltatták. Szemere Bertalan figyelmeztetett: Vigyázzunk a nemzetiségi kérdés nincs megoldva. Ettől függ Magyarország jövője. Kossuth is rosszalta, hogy a nemzetiségi törvényt nem hajtják végre.

Trianon értékelésekor tehát nemcsak az utólagos teendőket mulasztottuk el, de semmit sem nem tettünk a megelőzés érdekében.

Egy évszázad múltán van-e még mozgásterünk? Van-e megoldásunk?

Az első feladat: a múlt tényeinek megismerése, és az elkövetett hibák miatt a bűnbánat. Ehhez szorosan kapcsolódik az ellenünk elkövetett méltatlanságok, bűnök megbocsátása.

A második: egy elérhető cél megfogalmazása. Újabb csalódásba, ismételt vereségbe ne hajszoljuk bele magunkat. Ha az Európai Unió túléli jelenlegi krízisét, ha a jelenlegi vezetése nem taszítja szakadékba, akkor ez a szervezet megfelelő keretet biztosít céljaink megvalósításához. Ez a cél pedig az, hogy mindenki, nemzeti hovatartozásától függetlenül, az emberi jogok teljességét birtokolva szomszédaival békében élhessen ősei szülőföldjén, művelhesse, gyarapíthassa a maga kultúráját. E célra való törekvés senki érdekeit nem sérti, sőt régiónk minden lakosának javát szolgálja.

A mai nemzedéknek is szól a száz éve megfogalmazott üzenet: Dolgozzál a halhatatlan Magyarország felépítésén!

Surján László

[1] A kéziratból vett szószerinti vagy lényegi gondolatokat a továbbiakban dőlt betűk jelzik.