Suzana Guoth: TÖMEGSÍROK SZLOVÉNIÁBAN

(A Charta XXI Népirtás, bosszú, megbocsátás című estjéhez írásban küldött két hozzászólás összevont, szerkesztett változata.)

A szlovén kormány Rejtett Tömegsírok Feltárásának Bizottsága eddig több mint 600 rejtett (eltitkolt) tömegsírt fedezett fel, és vett nyilvántartásba. Ezekben a 2. világháború végén, illetve utána a kommunista rezsim által bírósági eljárás nélkül meggyilkolt katonák, hadifoglyok és civilek nyugszanak. A történészek a tömegsírok számát 750-re becsülik, az áldozatok számát pedig százezer körülinek, közöttük különböző nemzetiségű hadifoglyokat, és olyan civileket, akik szemben álltak a rezsim ideológiájával. A gyilkosságok áldozata lett Szlovéniában a kb. 95 ezer háborús áldozat mellett 15 ezer háború után meggyilkolt szlovén civil, az akkori Szlovénia lakosságának az egy százaléka. Ezeknek a tömegsíroknak még csak egy kis részét kezdték feltárni. Némelyikük Európa legnagyobb tömegsírjai közé tartoznak. Az áldozatok kisebb része a háborúban elesett katona, a nagyobb része pedig hadifogoly, és politikai okból meggyilkolt civil. Az egyik legnagyobb vérengzés Bleiburgban/Pliberkben volt. A németek kapitulációja után a velük kollaboráló szerb csetnikek, a független horvát állam usztasái és a szlovén domobrancok a partizánok elől menekültek Karintiába, hogy adják meg magukat. Ők azonban 95 ezer embert visszaküldtek Jugoszláviába, hogy a jugoszláv partizán hadsereg előtt tegyék le a fegyvert. A partizánok a katonák és civilek kisebb csoportját már ott megölték, a többit embertelen körülmények között különböző táborokban. A meggyilkoltak számáról még ma sincsenek pontos információk, többségük holtteste szlovéniai tömegsírokban nyugszik, még mindig elrejtve. Hol titokban, hol engedéllyel kutatták őket, volt amikor csak kézi erővel volt szabad, hol kotrógépekkel is, volt, amikor a feltárást titokban kellett végezni, volt, amikor engedélyezték. Van olyan tömegsír, amelyiket tíz méter vastag betonnal elzárt bánya bejáratát áttörve fedeztek fel, ahova beszórták a holtakat, olykor a még életben lévőket is, akik ott fulladtak meg.

Ezeket a gyilkosságokat a rendszer tagadta, a bizonyítékokat megsemmisítette. Semmit sem tudtunk ezekről a kivégzésekről. A háború utáni években semmilyen feltárást nem engedélyeztek. Aztán egyszer csak kiderült, milyen embertelenségre képes az ember. Csupán Jugoszlávia felbomlása után, főleg 2006-tól kezdve a szlovén kutatók elkezdtek írni a kivégzésekről és az exhumálásokról, Janez Jansa kormányának támogatásával.

Míg a fasizmus áldozatairól méltóképpen megemlékezünk, addig a kommunista diktatúra áldozatairól a közvélemény még mindig hallgat. Ma elszánt történészek harcolnak az áldozatok végső nyughelyhez való jogért, de a jelenlegi helyzet sem rózsás. Egyes vezető politikusok ismét azt vallják, hogy ezeket a tömegsírokat ne bolygassuk, mert csak újabb viszályt váltana ki az emberek között. Így a méltó megemlékezés még mindig várat magára. A holttestek többsége még mindig tömegsírokban, keresztül-kasul egymásra dobálva hever. Az azonosításuk szinte lehetetlen feladat.

Mivel a gyilkosságok többsége már a háború után, tehát „békeidőben” történt, ezért a sírok feltárásával egyidejűleg ismeretlen tettesek elleni nyomozás is folyik, rendőrség és államügyész jelenlétében, mert a békeidőre érvényes törvények szerint kell az eljárást lefolytatni.

Ha megbékélést akarunk, nyilatkozta Éva Irgl a szlovén országgyűlés Jogi és Esélyegyenlőségi Bizottságának az elnöke egy TV adás keretében, akkor a szlovén kormánynak vállalnia kell a felelősséget, és biztosítani, hogy betartsunk négy alapelvet:

  1. azt a jogot, hogy megtudjuk a független kutatók kutatási eredményeit, azt, hogy pontosan mi történt,
  2. szabad és teljes hozzáférést a levéltári anyagokhoz,
  3. törvényességi felügyeleti eljárást, a vizsgálóbíró jelenlétével,
  4. az áldozatok rehabilitálását, megfelelő emlékművek felállításával, annak tudatosítását, hogy itt nem katonai tömegsírokról van szó, hanem gyilkossági áldozatok tömegsírjairól, amiket a forradalmi hatalom követett el.

A kormánynak létre kellene hoznia a fővárosban egy emlékparkot, lehetőség szerint identifikálni és méltóképpen eltemetni az áldozatokat, kijelenteni, hogy gyilkosságokról van szó, és felkutatni a tetteseket személy szerint, még akkor is, ha tudjuk, hogy ki áll mögöttük, kinek a parancsát kellett teljesíteniük, nyilatkozták az említett TV – adás meghívott szakértői.

Ezeknek a tetteknek a feltárását nem a bosszúvágy vezérli, hiszen a ma élő nemzedék nem felelős a felmenők tetteiért. A cél az, hogy tudatosítsuk az emberekben, hogy ezek a tettek elítélendők, és soha többé nem szabad megismétlődniük. Közös célokért közösen küzdve egy szebb jövőért megtalálhatjuk a megbékélést.

 

A szlovéniai tömegsírok ügye eljutott az Európai Parlament petíciós bizottságához. Így az Európai Parlamentben végre azok is hallathatták a hangjukat, akiknek a száját földdel tömték be.

A tömegsírok feltárásában a legnagyobb érdeme dr. Mitja Ferenc ljubljanai egyetemi tanárnak van, aki egy feltételezett tömegsír színhelyére ment a végzős hallgatóival. Különféle tárgyakat találtak, pénzérméket, kokárdákat, kegytárgyakat, kitüntetéseket… Ezekből derült ki, hogy egyes tömegsírokban nem szlovén katonák nyugszanak, hanem horvát, szerb és egyéb nemzetiségű áldozatok, köztük magyarok is.

Légifelvételek alapján a föld domborzatának a szondázásával, az ottani lakosok visszaemlékezéseiből és az emigrációs irodalomból sikerült eddig 600 tömegsírt felkutatni. Mitja Ferenc professzor több tömegsír feltárásának a munkálatait kormánybizottság tagjaként vezette. 2000 óta tanulmányozza a partizánok által elkövetett bűntettek nyomán a második világháború végén létrejött tömegsírokat Szlovénia területén. Több könyv szerzője, számtalan előadást tartott a témáról a jugoszláv utódállamokban és külföldön is. (Édesapja dr. Tone Ferenc híres történész, egyetemi tanár 37 monográfiát és 700 tudományos cikket írt Jugoszlávia második világháborús történetéről.)

  1. decemberében Mitja Ferenc első aláíróként a háború utáni kommunista időszak szlovéniai áldozatai emlékének a megőrzésére petíciót nyújtott be az Európai Parlamentnek. A petíció száma: 0718/2023. A petíció összefoglalása:

A petíció benyújtója tiszteletét fejezi ki a szlovéniai kommunista mészárlások áldozatai iránt, mert a kommunista rezsim idején sokan voltak, akik mindenféle formában ellenálltak a kommunista rendszernek és az ideológiai elnyomásnak, ám az emlékük feledésbe merült. Szlovéniában a kommunizmus elhunyt és egyéb áldozatainak nincs kijelölt emléknapja, annak ellenére, hogy a Szlovén Köztársaság előző kormánya, Janez Janša vezetésével, május 17-ét nemzeti emléknappá nyilvánította. Az emléknap előestéjén a jelenlegi kormány Robert Golob vezetésével ezt a döntést visszavonta. A petíció benyújtója különböző nyilatkozatokra hivatkozva, …(példák)…, felszólítja az Európai Parlamentet, hogy tisztelegjen a szlovéniai kommunista erőszak áldozatai előtt, szólítsa fel a Szlovén Köztársaság kormányát, hogy ratifikálja az európai lelkiismeretről és a totalitarizmusról szóló határozatot, és ítélje el a szlovén kormány azon döntését, amellyel 2023. május 16-án eltörölte a kommunista bűntények áldozatainak az emléknapját.

A 718/2023. számú petíciót Romana Tomc európai parlamenti képviselő (ELS/SDS) kezdeményezésére befogadta az Európai Parlament Petíciós Bizottsága.

2024. február 14-én az Európai Parlament képviselői a Petíciós Bizottságban megvitatták a szlovén petíciót a háború utáni szlovéniai kommunista mészárlások áldozatainak a végső nyughelyhez való jogáról és a tiszteletteljes megemlékezésükről, amelyet az Európai Parlamentnek dr. Mitja Ferenc nyújtott be. A 2023-ban benyújtott petíciók közül messze ez kapta a legnagyobb támogatást, és ezzel kiérdemelte a parlamenti vitát.

Az Európai Parlamentben a parlamenti képviselők már többször elítélték a kommunizmust, mint a nagy nyomorúságot okozó totalitárius rezsimet. A szlovénokat különösen erősen érintették a kommunizmus borzalmai. Még mindig ezrek keresik a békéjüket, sokan még mindig nem tudják, hol nyugszanak a szüleik. Néhány lépés már megtörtént, de még mindig messze vagyunk a megbékéléstől Szlovéniában. Éppen ezért volt még meglepőbb a Robert Golob vezette kormány azon döntése, hogy eltörölték a kommunizmus áldozatainak az emléknapját.

A vita rendkívül sikeres volt. A bizottságban a képviselők határozatot fogadtak el, hogy a petíciót további eljárás követi. A képviselők egyúttal felszólítják a Szlovén Köztársaság kormányát, hogy vonja vissza a kommunizmus áldozatainak emléknapjának törléséről szóló határozatát, amire írásbeli választ kell készítenie. Ezzel az Európai Parlament mintegy felelősségre vonta a szlovén kormányt, felszólította, hogy ismerje be a tévedését és vezesse be újra az eltörölt emléknapot.

A teljes tárgyalás szlovénül itt meghallgatható. Elsőként Mitja Ferenc kapott 5 percet, hogy megindokolja, miért nyújtották be ezt a petíciót. A lényeg, hogy Szlovénia demokratikus átalakulásáig nem adták meg az áldozatoknak a végső nyughelyhez való jogot, hanem tervszerűen elhallgatták a bűnöket, a nyomokat pedig eltüntették. Vajon a demokratikus rendszer tisztázta már a kommunista rendszer áldozataihoz való viszonyt? Határozottan kimondjuk, hogy nem. Senkit nem állítottak bíróság elé, ám a tettesek szobrai még mindig központi helyeken állnak. Az áldozatok hozzátartozói a kormányoktól azt várták, hogy méltóképp eltemeti a halottakat, vagy a földi maradványaikat átadják a hozzátartozóknak. A demokratikus Szlovénia fennállásának 33 éve alatt kb. 700 tömegsírt vettek nyilvántartásba, de csak kb. százból exhumáltak 3400 holttestet. Ezek is még mindig temetetlenül raktárakban vannak. Mitja Ferenc említést tett a táborokban szenvedőkről, az ott elhunytakról, az országhatárokon lelőttekről, a vagyonelkobzásokról, a színlelt bírósági tárgyalások áldozatairól, a kényszerkitelepítésekről. A kormány az emléknap megszüntetésével még egyszer a feledésbe taszította ezeket az áldozatokat. Végezetül azt kérte, hogy állítsák vissza az emléknapot, és élesen különítsék el az áldozataiktól azokat a bűnözőket, akik valóban nem érdemlik meg a sírhelyet.

Más országok képviselői is hangsúlyozták a kommunista rendszer áldozatairól történő megemlékezés fontosságát, mert a kommunizmus ugyanaz a történet, mint a fasizmus. Azok, akiknek nem volt része ilyen rendszerben, a berlini faltól nyugatra fekvő országokban, hálásak azért, hogy felnyitották a szemüket, és megismerhették, mi történt. Nehéz megérteni azt, hogy még mindig van Európában olyan kormány, amelyik megtiltja ezt az emlékezést. Ez 2024-ben elfogadhatatlan, hiszen elemi dolog, hogy emlékezzünk arra, ami megtörtént. Emberek millióit érinti, Lengyelországban, Bulgáriában, a Balti államokban… A megbékéléstől távolodunk azzal az érthetetlen tettel, amit Golob kormánya tett. Ezzel megforgatta a kést a szívünkben. Mi az oka annak, hogy egy ember ennyire leplezni akarja a kommunisták rémtetteit, és hiányzik belőle minden empátia, akiből hiányzik az együttérzés mások szenvedései iránt? Vagy egyszerűen revans akar lenni minden pozitívummal szemben, amit Janez Jansa kormánya tett? Erő pozíciójából akarják elhallgattatni az igazságot? De az igazságot nem lehet elhallgattatni, mondta többek között a szlovén SDS képviselőnő. Ez a petíció az áldozatok hozzátartozóinak a segélykiáltása abban a reményben, hogy legalább itt meghallgatásra találnak.

Végül Mitja Ferenc kapott két percet, hogy elmondja a zárszót. Nehezen, a könnyeivel küszködve mondta el a köszönetét és az örömét afölött, hogy a hazájába az áldozatok iránti együttérzéssel térhet haza.

https://www.sds.si/novica/resnice-se-ne-da-utisati-23017

 


Warning: Trying to access array offset on value of type null in /data/6/2/62890044-f2a7-4bd3-99b9-601907f23b82/chartaxxi.eu/web/wp-content/themes/betheme/includes/content-single.php on line 261
chartaxxi.eu