Drága Határon Túli Magyar Testvéreink!

Közeledik a karácsony szent ünnepe. Ilyenkor, a régi és szép hagyomány szerint, egy képeslappal vagy modern üzenettel keressük fel szeretteinket, hogy jelét adjuk: gondolatainkban, szívünkben veletek vagyunk.

Levelemet Darvas Szilárd Legenda az örökkévalóságról című művéből vett idézettel kezdem, amely így hangzik:
„Néhányan a postára mennek, és feladják a reményt.”

Én most jelképesen ugyanoda indulok, hogy feladjam Nektek a reményt. A reményt arra, hogy a szeretet, a testvériség és a béke újra leszáll a Földre; hogy a fegyverek egyszer majd megpihennek, a gyűlölködés elcsitul, s nem a halál, hanem az élet és a béke győzedelmeskedik.
Imádkozzunk együtt, mert tudjuk: az ima ereje hatalmas, a határokon is áthatol.

Imádkozzunk mindazokért, akik a kegyetlen kényszersorozás áldozatai lettek; közöttük is a kárpátaljai magyar Sebestyén József lelki üdvéért, akinek a tragédiája mindnyájunk szívét megérintette, s akinek sírja ma már a magyarok egyik zarándokhelyévé vált.
Ne adjuk fel a reményt, hogy a józan ész és az emberség végül diadalmaskodik.

Minden tiszteletünk felétek száll, mert sokszor nehéz, sőt embert próbáló körülmények között is megőriztétek magyarságotokat, identitásotokat, és annak legfőbb ajándékát: közös anyanyelvünket. Büszkék vagyunk rátok, hogy gazdagítjátok a közös kultúránkat, hogy hidakat építetek nemzetek között, és hogy zenétekben, táncaitokban, írott szavaitokban a magyar lélek szépségét viszitek tovább. Sokaknak ezért a történelem során az életükkel, szabadságukkal kellett fizetniük — mégsem váltak árulókká.

Kívánom Nektek, ezen az áldott ünnepen különösképpen, hogy mindezért a hűségért és kitartásért a Gondviselés bőséges kegyelme és szerencséje kísérjen benneteket. Adjátok tovább az utánatok jövő nemzedéknek a tudást és a hagyományokat, hogy tudják, hol vannak a gyökereik. Mert a gyökértelen ember, aki elveszti kapcsolatát a szülőfölddel és őseivel, nehezebben állja ki az élet viharait, könnyebben eltéved és könnyebben befolyásolható.

Legyetek lojálisak ahhoz a nemzethez is, amelynek határain belül éltek — hiszen őket is Isten teremtette. Tekintsünk rájuk is testvérként, bocsássuk meg ellenünk elkövetett vétkeiket, és kérjünk bocsánatot mi is, amikor kell. A béke melege forrasszon bennünket egybe.

E gondolatokkal kívánok Nektek szeretettel békés, áldott, reményteli karácsonyt.