Az írott nyelv megvilágítja a világot. Megváltoztatni ugyan nem tudja, legalábbis közvetlenül nem, … de majd talán idővel…, írja Franz Kafka. Tisztában volt azzal, hogy az írónak nincs ereje teljes egészében átalakítani az életet, megváltoztatni az emberiséget. De ha csupán egy ember életét is sikerülne megmentenie, fáradozásai máris nem voltak hiábavalók! „Az írott nyelv megvilágítja a világot…” azt jelenti, hogy jobban láthatjuk mi is, jobban megérthetjük, hiszen a fény legyőzi a sötétség hatalmát az értelmünk felett, és megvilágítja.

Aki egy gyermeket fogad be az én nevemben, az engem fogad be. Ez annak a Szentírásbeli mondatnak az adaptációja, amely így hangzik: „Aki befogad egy embert az én nevemben, az engem fogad be.” Ezek a gondolatok kerítettek a hatalmukba, amikor egy véletlen folytán egy budapesti folyóiratban ráakadtam Barbér Irén magyarországi szlovén írónő Lelkiismeret című vend nyelvből fordított karcolatára. Ez az írás már sok évvel ezelőtt jelent meg, de ma talán még aktuálisabb, mint bármikor. Ez egy megrázó, gyönyörű rekviem egy, még meg nem született gyermek életéért, akit halálos veszély fenyeget. Súlyos baleset érte az édesapát, és ezzel együtt a négygyermekes családot, ahol már az ötödik is „útban volt”. A nagy szegénység és az anyagi kilátástalanság miatt a családi bíróság kimondta a halálos ítéletet a születendő gyermekre. Szokatlanul kegyetlen volt ez a bíróság, hiszen magatehetetlen, ártatlan gyermeket ítéltek halálra. Igazságtalanul ítélték erre a sorsra, hiszen semmi bűnt sem követett el, csupán Isten által életre ítéltetett. Azért is szokatlanul igazságtalan volt az ítélőszék, mert a születendő gyermek érdekét nem képviselte egyetlen „ügyvéd” sem. Ha az említett családi „törvényszéket” összehasonlítjuk az állami bíróságokkal, ahol gyakran igazi bűnözők felett ítélkeznek, megállapíthatjuk, hogy a tárgyalás addig meg sem kezdődik, amíg az ügyvéd nincs jelen. Az általam említett példában az egész családban nem akadt senki, aki a gyermek élethez való jogát képviselte volna. Az olvasó tudat alatt is várja, hogy legalább az édesanya minden erejével álljon ki a születendő gyermeke mellett. De hiába. Nem tette meg. Az apa sem. A többi „hozzátartozó” sem tette meg. Ez az ártatlan, gyámoltalan lény egyedül maradt, kiszolgáltatva az embertelen kegyetlenségnek. A szerző azonosul a „vesztes” érdekeivel, ahogy ez már a szerzőknél szokás. De a szerző „nem kap szót”, csak a háttérben próbál apellálni a humánum győzelméért.

A karcolatban szereplő család valóban igen szegény. De hasonló esetek megtörténnek jólszituált családokban is, ahol szintén nem akad hely a jövevény számára az újgazdagok pazar villájában, a minden extrával felszerelt meseautóikban, a luxusutazásaikon.

A kilátásba helyezett tragédia bekövetkezésének a valószínűsége azért is nagy, mert az olvasó is kilátástalannak érzi a helyzetet, nem lát semmilyen perspektívát, amely a szituációt lényegesen megváltoztathatná, hiszen a szülők elhatározása annak ellenére született meg, hogy az apa minden bizonnyal előbb engedné levágni a kezét, mintsem elveszíteni a „jövevényt”. Csakhogy el kell tartania a többi négyet is, hiszen azoknak élniük kell, mert már itt vannak. A kilátásba helyezett tragédia drámaian körvonalazódik. Megrázóan írja le a szerző az édesanya néma párbeszédét a lelkiismeretével, mintegy szembesül a megszületendő gyermek néma segélykiáltásával is. De amikor a helyzet drámaisága eléri a tetőpontot, az édesanya váratlanul mégis megtalálja a megoldást, felvillan előtte egy szerény perspektíva. Amikor a nővér kijön a műtő előtti váróba, és mondja az anya sorszámát, nem jelentkezik senki. Az olvasó megnyugszik. Győzedelmeskedik az értelem, győzedelmeskedik az élet, győz az anyai szív, győz a szerző vágya. A fény legyőzi a sötétséget. Az édesanyáknak hatalmas ereje van, hatalmas erőtartalékokkal rendelkeznek. A szerző a karcolatában egyszer sem mondja ki konkrétan, hogy az édesanyák gondolják át még egyszer végzetes elhatározásukat, mielőtt végrehajtják a szörnyű tettet, de az egész, egyszerű formában kifejtett elbeszélés az élet halál feletti győzelmének, a humanitás embertelenség felett aratott győzelmének a szuggesztiója.