Csak az országnak vannak határai, a nemzetnek nincsenek.

A kettős állampolgárság, a schengeni rendszer, a javuló közlekedés és az Internet jóvoltából egyre kevésbé számít magyarságunk megélése szempontjából, hogy mely országban van a lakóhelyünk. A karácsonyi üzenet éppúgy szól minden magyarhoz, éljen bár Amerikában, Nyugat-Európában vagy a Kárpát-medencében. A távolságtól függetlenül összeköt minket a már két irodalmi Nobel-díjjal is elismert magyar nyelv, a közös gyökerek. Hasonló problémákkal nézünk szembe, bárhol is éljünk. A folyamatosan növekvő jólét elkényeztette a fehér embert. Egyre többen érzik úgy, hogy nekik mindent szabad, ezzel bomlasztják a társadalom működéséhez nélkülözhetetlen rendet. Fellazulnak a keresztény értékek, Isten, haza és a család háttérbe szorul az önző én mögött. Felborul a megismerés két alapvető módja, a hit és a tudás egyensúlya az előbbi kárára. Nem csoda, hogy elbizonytalanodik az ifjúság jelentős része, motiválatlan, csak a jelennek él, a jövőtől pedig fél, ezért szorong. Átalakul a világrend, megjelentek és szót kérnek a világpolitika színpadán a harmadik világ országai. Atomizálódik a tömeg, szétesnek a közösségek, kevés a gyerek, a kialakuló űrt idegen civilizációk töltenék be, eközben veszélybe kerül az identitásunk. Ebben a környezetben sem lankadhat a magyarság legfőbb törekvése, jövőképünk alapja:  megmaradni. Meg kell őrizni a kulturális identitásunkat az anyaországban éppúgy, mint másutt, ahol kisebbségben vagyunk, esetleg csak szórványban élünk. Ennek a kulcsa: legalább otthon beszéljünk magyarul. Az anyaországban ez természetes, de itt se hagyjuk pusztulni a nyelvünket, kerüljük a divatos idegen, nem egyszer pongyola kifejezéseket. Nyelvében él a nemzet! Védjük a családot, adjuk át az örök értékeket a következő nemzedéknek! Mindenütt szervezzük meg a magyarság kis köreit, cserkészetet, táncházakat, hagyományőrző és szakmai egyesületeket! Közösségben lehet legjobban megélni a magyarságunkat. Ha meg akarunk maradni, figyeljünk egymásra! Sikerülni fog.

Náray-Szabó Gábor (1943)
egyetemi tanár