Kedves Márton! Pontosabban kedves Marci, hiszen még az email címedben is így nevezted magad. Azzal a meggyőződéssel szólok, hogy szavaim valamiképp eljutnak hozzád. Hiszem, amit te már tudsz, hogy a halál földi életünk végén nem pont, hanem kettőspont, egyfajta kapu, ami végtelen távlatba, Isten boldogító közelségébe vezet.

Matuska Márton

Kerestem azt a kifejezést, ami a legjobban illik hozzád és eddigi munkádhoz. Szent Pál szavai jutottak eszembe: Hirdesd az igét, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Újságírói munkádhoz különösen is illik Szent Pálra hivatkozni. Te idézted fel a jelenetet, amikor édesapád megrettent a gondolattól, hogy újságíró leszel. Féltett, hogy kommunistát csinálnak belőled. Ám a papotok megnyugtatta, mondván: Szent Pál, ha ma élne, újságíró lenne. Így hát kétszeres kisebbségiként, – keresztényként és magyarként elindultál – egy veszélyes pályán. Részed, nagy részed van abban, hogy ma már nyíltan beszélhetünk az 1944-ben, 45-ben történtekről, hogy emlékhelyek, emlékművek előtt állva idézhetjük fel eleink szenvedéseit, de abban is, hogy a történtek megismerése úgy szolgál tanulságul az új nemzedéknek, hogy nem ingerel bosszúra. Azok közé tartozol, aki a sérelemre megtorlás, a megtorlásra újabb bosszú ördögi körét az emlékezés és megbocsátás révén képesek megtörni.

Visszatérek Szent Pál szavaira. A Timóteusnak írt buzdítás mintha rólad szólna, s közben rólunk és napjainkról is. Olvassuk ugyanis a felszólítást: „Ints, kérj, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel!” Ezt tetted egész életedben, így Te is elmondhatod: „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam. Most készen vár az igaz élet koronája.”

Azt mondtam az imént, hogy Szent Pál mintha a mi korunkról szólna és a mi feladatunkat is kijelölné: „Eljön ugyanis az idő, amikor a józan tanítást nem hallgatják szívesen az emberek, hanem ízlésük szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat és csiklandoztatják a fülüket, elfordulnak az igazság meghallgatásától és mesékre hajlanak.” Ki ne látná, hogy mi is ilyen vészterhes időket élünk. Ezért nekünk is szól az apostol, nekünk is meg kell tennünk, mit Te már megtettél: „Te azonban maradj mindig meggondolt, viseld el a bajokat, lásd el az igehirdető munkáját, teljesítsd szolgálatodat.”

Tisztelt gyászoló család, tisztelt gyászoló közösség! Gyászolunk, ez természetes, hiszen pótolhatatlan veszteség ért bennünket. Gyászolunk, de örvendezve hálát is adunk egy nagyszerű ember nagyszerű éltművéért, akitől most a feltámadás reményében búcsúzunk, és bízunk abban is, hogy Márton testvérünk élete az egymást követő nemzedékek során mindig talál nemcsak tisztelőket, hanem követőket is.

Surján László

Emlék, főhajtás: Matuska Márton emlékére (youtube.com)