1998-ban indult a Nemzeti Örökség Program, amelybe értelemszerűen beletartozik mindaz az, ami Magyarország mindenkori határain belül épült. Más szavakkal: e program keretében sok olyan érték megóvására került sor, amely immár nem magyar területen van.

Egyfajta beszámolónak is tekinthető a Közös tér – Közös örökség című könyv, amelynek alcíme: A Kárpát-medence megújuló épített öröksége. Az elvégzett munkából kiállítás készült, ami Tőkés László támogatásával Brüsszelt is megjárta, s most az anyag könyv formájában is hozzáférhető. A szerkesztő S. Sebestyén József.

Útikönyvnél érdekesebb, szakszerűbb leírásokat olvashatunk sok ismert, illetve a nagyközönség előtt ismeretlen értékről, azaz a mű nagyon is felhasználható azoknak, akik egy hosszabb-rövidebb utat terveznek a térségben.

Nagyon fontosnak tartom a címet. Közös térről, közös örökségről beszél. Nem megy bele meddő vitákba, kié, kinek a büszkesége mondjuk a Fülek vára. Kikerüli a rosszízű összecsapásokat és kijelenti: közös. Nagyon összhangban van ez azzal a szemlélettel, amelyről Lucian Boia új könyvében olvashatni. Boia ugyanis rámutat: a románoknak Erdélyre nincs történelmi joga. Demográfiai joga van: Erdély népe többségében román, s az volt már 1920 előtt is. Mitől közös hát Erdély? Magyar múlt, román jelen ennek a közösségnek az alapja. Mint egy két pillérű híd. Egyik lábát, egyik pillért sem szabad eltörni.

Ettől a címtől válik ez az összeállítás a megbékélés hirdetőjévé. Örömmel láttam, hogy a szerzők között ott van Agócs Attila, – épp az említett Fülek várának ismertetését írta, – aki régóta aláírója, támogatója a Charta XXI-nek.

A mű 2013-ban jelent meg, Budapesten. Külön öröm, hogy a könyv kétnyelvű. Az üzenet tehát nemcsak a magyaroknak szól, hanem eljuthat máshová is, az érintett szomszédokhoz, de távoli országokhoz is. Ez annál is inkább fontos, mert Románia nemcsak a magyar, hanem a szász emlékek feltérképezésére, mondhatjuk leltározására vállalkozik nemzetközi, pontosabban német-román összefogással. Ilyenformán nem merülhet föl, hogy az ilyen műemlékvédelem revíziós jellegű volna. De úgy érzem a könyv forgatása közben, hogy nem kell védekeznünk. Egyszerűen szerethetjük Erdélyt magyarul is, románul is. Ettől pedig „homlokodon egy fényszilánkkal sem csorbul a fenség” (Áprily)