Régiónkban a többségiek félnek a többnyelvűségtől, mert revíziós jelenségnek tartják, a kisebbségiek pedig enélkül nem érzik magukat teljes jogú polgárnak. Mind Szlovákiában, mint Romániában az állampolgárokegy része okkal sérelmezi, hogy a nyilvános életben nem használhatja anyanyelvét. A kérdést mindkét országban törvények szabályozzák, amelyek meglehetősen szűkre szabják a kisebbségi nyelvek használatát, s még az érvényes törvények végrehajtása is akadozik, mint például a magyar utcanevek esetén Marosvásárhelyt.

Miközben tisztelettel adózunk a jogaikat érvényesíteni szándékozóktól, most egy pozitív példát mutatok be.

Önmagában az, hogy a http://slovakia.travel/ honlapnak van magyar változata, nem csoda. A szlovák mellett az angol és a német az idegenforgalmi honlapnál érthető, de az sem különleges, hogy a szomszéd országok nyelvei is szerepelnek: a lengyel és az orosz mellett a magyar. Az oroszon lehet egy kicsit elgondolkodni, az ukrán netán ruszin is szép gesztus volna. A lényeg, hogy a többnyelvűség egy turisztikai honlapnál érthető és gazdasági érdekeket szolgál.

Ennek a honlapnak azonban van egy különleges ajándéka a magyarok számára. Ha valaki a HU jelzést választja, nemcsak az ismereteket kapja meg magyarul, hanem a térképen is az egyes települések neve is magyarul jelenik meg. Olyan falvaké is, amelyekben nincs és évszázadok óta nem is volt magyar lakosság.

Azt gondolom, hogy a magyar idegenforgalomnak van tanulnivalója a szlovák kollégáktól.

Surján László