Sajnos közhelynek hangzik, ha leírom, amit gondolok. A szavak értelme kiüresedett, valahogy a pusztába kiáltott szó érzésem van mostanában. De mégis él bennem a „csakazértis” civil kurázsija.

Igenis szívügyem a magyar nemzet jelene és jövője. Nemzet alatt pedig minden magyart értek határon innen és túl… A patriótákkal folytatott eszmecserék nem üresek, és nem zavarosak. Arra mindenképpen jó, hogy egymást erősítsük. Magam, mint korlátolt mozgású öregasszony mit tehetek a köz javára?  A kulturális életben kifejtett tevékenységemmel szolgálom ma is a kívánatos értékrendet. Nincs bennem gyűlölet, csak esetenként szánalom. Nem utolsó sorban hiszek az ima erejében. Sok jóakarat összessége CSODÁKRA képes.

Hiszek abban, hogy a jó győz, nem lesz világháború, és még ebben a században bekövetkezhet egy minőségi ugrás az emberi létben. Eljön a valódi „új idő”. Persze én azt már nem érem meg, de részese lehetek majd a láthatatlan világban.

Addig is a félelemmentes létet tanítom mindenkinek. A félelem a legrosszabb tanácsadó, és egy folyamatos stresszeléssel jár, megbetegít. Szabadon, bizalomban akarok élni, nem bánom, hogy ezért elítélnek, sőt irigyelnek.

Hajrá magyarok, hajrá előre!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Albrecht Júlia képzőművész