A háború testközelből és alulnézetből, ahogy Kárpátaljáról látszik. Úgy tűnik ezekből a kárpátaljai levelekből, hogy a háború okozta nehézségek miatt és a front borzalmai miatt sokan megtalálták az Istenhez vezető utat. Ahogy nyolc évtizede Sztálin tanított meg sokakat imádkozni, most a mai erynnisek vérbe mártott tőre teszi ezt. Íme egy ma jött híradás. (S. L.)
A múlt héten egyik papunk egy diakónussal háromnapos cigány lelkigyakorlatot tartott. Errefelé nem óvatoskodnak, hogy „roma” – az illetők is így beszélnek magukról: mi cigányok vagyunk. Minden évben vannak lelkigyakorlatok a számukra. Már az is nagyon szép, hogy sok éve folyik több cigánytáborban a pasztoráció, ahol elképzelhetetlen körülmények között élnek a családok. Most már elég sok táborban épített az egyház napközis házakat, ahol a gyerekeknek nemcsak enni adnak, hanem tanulnak velük, meg imádkoznak, játszanak velük, megmosdatják őket. És nagyon szép történetek vannak ezeken a helyeken.
Évekig tartottam hittant a munkácsi katolikus líceum kollégistáinak, és a két legtisztább lelkű, legérdeklődőbb lány az egyik cigánytáborból volt ott. Nem ment túl jól nekik a tanulás, de lelkiségben a többiek előtt jártak – és nagyon szépen gitároztak, énekeltek.
Szóval, ezen a lelkigyakorlaton volt egy férfi, aki mindvégig hallgatott, kifejezéstelen arccal nézett a semmibe. A pap leült mellé egy idő után – és akkor bökte ki, hogy most engedték őt szabadságra a frontról – az 50 fős szakaszból egyedül ő maradt életben, ő is úgy, hogy éppen egy sebesültet hozott ki. Nem nagyon voltak szavai. „Jó itt nekem” – ennyi volt, amit mondani tudott.
A statisztikákban a halottakat számolják (nem publikusak az adatok egyébként), de ki tartja számon a traumatizálódottak százezreit (vagy millióit), a „járulékos” veszteségeket?
Járulékos veszteségnek számít az a férfi is, kedves ismerősünk közeli rokona, aki hosszú ideje nem tud dolgozni menni az ismert körülmények miatt, ezért a felesége próbálta eltartani a családot, túlhajtva magát és az autót, és többedmagával halálos balesetet szenvedett a napokban. A férj magát vádolja – kérlek, imádkozzatok érte és a gyerekért, az egész (magyar) családért! Nagy dolog, hogy jó, segítő, imádkozó közösség van körülöttük. De akkor is borzasztó nehéz.
Nincs a halottak statisztikájában az alábbi videóban szereplő fiatal férfi sem, aki „csak” megsebesült, két karját, két szemét amputálták és még sok más baja van – de örül, hogy él.
https://fb.watch/xy2fASpeXj/ „Élek, és ez nagy előny!” – mondja. Már műszemet is kapott. Tanul járni és enni.
Az iskolákban a gyerekek TCK-sat játszanak. A TCK az a szervezet, amelyik az utcán elkapja és begyűjti a férfiakat. A játékban hátulról el kell kapni, fojtó-fogással, a kart hátra csavarva földre teperni a kiszemelt áldozatot. A pedagógusok figyelmeztetnek, hogy sok sérülés van ebből az elterjedt, divatossá vált játékból.
Meddig még…?