Csak a győztesek emléke marad fenn, írja John Steinbeck amerikai író. Ám lehet-e győztes az, akit fizikailag megsemmisítenek, akinek megássák a korai sírját, mi pedig egyedül maradunk tetteinek a gyümölcsével, gondolatainak az elhintett magjaival? Erre a megszokott válasz: majd a történelem ítélőszéke eldönti. Ám ez sokszor várat magára, és az idő, finoman szólva, megszépíti vagy eltorzítja a múltat, esetleg a feledés fátylával borítja.

Dr. Filip Popp (Philipp Popp) 1893-ban született német nemzetiségű dunai sváb családban Zimonyban (Zemun), az egykor Belgrád melletti városban, amely ma már Belgrád egyik városrésze. Először az ottani német népiskolában tanult, majd a zágrábi szerb gimnáziumban. Az édesapja napszámosból gazdává küzdötte fel magát. Gyermekkorában az ortodox egyház kórusában énekelt, és gyakran látogatta az ortodox szertartásokat, mert vonzotta azok sokszínűsége. A szerb kultúra tisztelete egész életét meghatározta. Érettségi után 1913-tól 1917-ig Eperjesen tanult teológiát, ahol megtanulta a szerinte rendkívül nehéz magyar nyelvet. 1917-ben Budapesten Kapi Béla, a Dunántúli evangélikus egyházkerület  püspöke szentelte pappá. 1918.-ban Zágrábban evangélikus lelkésszé nevezték ki. Később Boroszlón, Berlinben és Zágrábban jogot és filozófiát tanult. A vallás és etika kapcsolatából doktorált Zágrábban. 1917-ben gyülekezeti lelkésszé nevezték ki. Tanulmányai befejezése után fontos szerepet játszott a horvát evangélikus egyház újjászervezésében.

Malvine Schmidt zágrábi tanárnővel kötött házasságot. Három gyermekük született. Így lett Zágráb Filip Popp második otthona.

30 évesen megválasztották esperessé, majd 1926-ban a zsinat elnökévé. Erről az eseményről beszámolót olvashatunk a Düsevni Liszt c. egyházi lap 1926. júniusi számában Fliszár János tanító, költő és műfordító tollából, aki a lap segédszerkesztőjeként így emlékezik a zágrábi megérkezésre, ahol dr. Popp fogadta őket, hogy aztán másnap együtt folytassák útjukat Új Verbászba, a zsinat színhelyére. Részletek a cikkből: „1926-ban Új Verbászban (Novi Vrbas) megtartották a SHS Királyság első zsinatát (április 14.-17.), amely olyan nagyszabású rendezvény volt, amilyenre Jugoszláviában addig még nem volt példa. Hosszas és alapos előkészítés után hívták össze, amelynek a feladata az egyházi törvényhozás volt. A legtöbb országból a lutheránusság legmagasabb rangú reprezentánsai, püspökök, főpapok, egyetemi tanárok, más felekezetek és a jugoszláv állami vezetés legmagasabb szintű képviselői érkeztek. A murántúli esperesség 12 küldöttet delegált. Képviselőink részben már 11-én elindultak hazulról, hogy 12-én hajnalban találkozhassanak Muraszombatban. Ezen a napon este megérkeztünk Zágrábba, ahol dr. Popp esperes fogadott bennünket, és megmutatta a szép horvát főváros néhány nevezetességét. Meghívott bennünket vendégszerető asztalához vacsorára. Késő este folytattuk egész éjszaka tartó fáradságos utazásunkat. Útközben egyre több és több küldött csatlakozott hozzánk. Így utaztunk másnap késő estig majdnem megállás nélkül. Új Verbász állomásán autókkal vártak bennünket. Hosszú, széles utcákon érkeztünk meg a templomhoz és a lelkészi hivatalhoz, ahol fogadott bennünket az ottani egyházi elnökség. (…) Másnap volt az előzetes konferenciánk. Április 15. volt a zsinat ünnepélyes megnyitója. Minden házat fellobogóztak. A küldöttek a lelkészi hivatalban gyülekeztek. Háromnegyed kilenckor dr. Popp, Turek és Luthar lelkészek elindultak a királyi kormány képviselőiért. Kilenckor az egész ország evangélikus templomaiban megszólaltak a harangok, és megszakítás nélkül szóltak 15 percen keresztül, hírül adván a zsinat kezdetét, (…), amelyen részt vettek az európai evangélikus egyházak legmagasabb rangú képviselői, összesen hetvennégyen. (…)” A cikk szerzője név szerint sorolja fel a különböző országokból érkező püspököket, közöttük a Magyarországról érkező dr. Raffay Sándor püspököt, egyházi írót, teológust, költőt, műfordítót, hittudóst. (Ő lefordította az Újtestamentumot görögből, és kidolgozta a magyar evangélikus egyház liturgiáját.) Az ülésen az elnökség megválasztotta a vezetőséget, istentisztelet tartott, új törvényeket hozott, majd 250 fő részére bankett rendezett. Vacsora után a kaszinóban folytatódtak az előadások. A zsinat megnyitása alkalmával tartott banketten a Düsevni Liszt c. lapnak a szerkesztője Adam Luthar, battyándi lelkész pohárköszöntőjében őszinte szívvel és ékes szavakkal biztosította az elnökséget és a német többséget a prekmurjei evangélikusok készséges és hűséges támogatásáról.*

A zsinati ülésszak tizenhatodikán folytatódott, és tizenhetedikén ért véget.

Május 28-án meghalt a zsinat megválasztott elnöke Wagner G. Adolf. 1926. aug. 17.-25. volt Új Verbászban a zsinat második ülésszaka, amelyre az esperességi gyűlés ismét delegálta többek között Luthar Ádámot is. Dr. Popp alelnök megható beszéddel emlékezett meg Wagner Gusztáv Adolfról, az elhunyt elnökükről. Rögtön ezután megkezdődött az egyházi törvényhozás. Este a zsinat honatyái meglátogatták elhunyt elnökük sírját. Másnap az új vezetőséget választották meg. Egyházi elnök Dr. Filip Popp, a zágrábi esperes-lelkész lett, alelnökök Morgenthaler Ferenc egykori esperes és Adam Luthar battyándi lelkész.(…) (vendből ford. a jelen sorok írója)

Dr. Filip Popp lassan Európa egyik köztiszteletben álló személyévé vált, mert Alexander király személyes megbízásából és képviseletében utazott Európa minden országába, ahol az egyház mellett Jugoszláviát, mint államot is képviselte.

A két háború közötti időszakban főleg arra törekedett, hogy a jugoszláviai német evangélikus egyházat és a jugoszláviai német nemzetiségű lakosság identitástudatát megerősítse. Tagja lett a Jugoszláv Szenátus felsőházának. Rövid időn belül ő lett a nemzetiség legbefolyásosabb képviselője, I. Sándor jugoszláv király (Alexander I. Karađorđević) személyi tanácsadója és barátja. A német identitástudat és a horvát egyház megerősítésének a járható útját a Német Evangélikus Egyházzal folytatott együttműködésben látta.

1931-ben egyhangúlag megválasztották a Jugoszláv Evangélikus Egyház püspökévé.  A püspökséghez 100 000 német evangélikus és 25 000 murántúli evangélikus és valamennyi szlovén evangélikus tartozott.

Püspökként követelte, hogy a gyermekek mindenhol a saját anyanyelvükön tanulhassanak az iskolákban, új oktatási módszereket vezetett be, felébresztette híveiben a német identitástudatot, támogatta a német szellemi kultúrát. A pedagógusok számára határokon átnyúló pedagógiai heteket szervezett, a papság számára pedig nemzetközi kapcsolatokat épített, szoros együttműködést a németországi és ausztriai németekkel, és a fiatalok számára külföldi tanulási lehetőségeket kínált. Jugoszlávia német evangélikusai minden vonatkozásban szoros együttműködést építettek ki a harmadik birodalommal. Ezt az kooperációt az is segítette, hogy Jugoszlávia gazdaságilag szívesen együttműködött Németországgal. Hitler programjával nem értettek egyet, de különösebb ellenállást nem fejtettek ki. A nácizmus hatalomra jutása után dr. Popp sokat vívódott, lelki válságokat élt át.

1933-ban még szenvedélyesen védte Németországot, támadta Hitler bírálóit. Még akkor is védte a német rezsimet, amikor külföldi lapok a zsidók üldöztetéséről, börtönbe vetésükről és meggyilkolásukról írtak. Ő ezt egyszerűen bolsevik propagandának tartotta, nem hitte el, és azokat a jugoszláviai és magyarországi sajtóhíreket is elítélte, amelyek arról írtak, hogy Németországban a katolikusokat is üldözik. Ő még mindig hitt Németországban. Aggódott, hogy ezek a „zsidó-bolsevik hazugságok” gyengítik a jugoszláviai protestánsok helyzetét a kapcsolatok megromlása miatt. Elítélte a zsidók felhívását a német áruk bojkottjára. „Mi mindenkivel békében akarunk élni, szeretnénk, ha a német nemzetiségünk és az egyházunk békében élhetne, és mindig az igazság keretei között maradna.” 1934-ben Popp Németországba utazott, hogy újra megerősítse egyháza kapcsolatait Németországgal, mert meg kell akadályozni Európa belemerülését a bolsevizmusba. Otthon baráti kapcsolatokat ápolt a jugoszláv ortodox egyházzal is. Ott, ahol nem volt saját templomuk, kölcsönösen felajánlották egymásnak a templomaikat istentiszteletek tartására. Felszólította a híveit, hogy vegyenek részt az ortodox egyház Szent Száva rendezvényein, aki az ortodox egyház számára ugyanolyan nagy jelentőségű, mint Luther Márton az evangélikusok számára. Szent Száva az önálló szerb ortodox egyház megalapítója, továbbá az első érsek, író, fordító és törvényíró: bizánci törvénykönyvet fordított az egyházi életről, kolostori szabályzatot és egyházi költeményeket írt.

Ausztriának a Német Birodalomhoz történő csatlakozása után 1938/39-ben Filip Popp a Németországból kiűzött zsidóknak és kommunistáknak menedéket biztosított Zágrábban. Amikor Horvátország függetlenné vált, tiltakozott a szerbek üldöztetése ellen, segített nekik menekülni és befogadta őket egyházába. Továbbá 1938-ban száz osztrák zsidónak adott menedéket, közöttük annak az orvosnak is, aki a felesége életét mentette meg. A békéért, a népek együttműködéséért egész életében küzdő püspököt rendkívül érzékenyen érintette Jugoszlávia 1941-ben történt megtámadása, ugyanúgy, mint a magyar püspök nyilatkozata, aki üdvözölte a „visszatérést”, azaz a Jugoszláviától való elszakadást. Jugoszlávia megtámadását követően egyháza a horvát fasiszta kormány vezetőjétől, Ante Pávelicstól jelentős anyagi támogatást kapott.

Az egyre növekvő partizánveszély miatt segített a dunamenti sváboknak elmenekülni Jugoszláviából. Amikor Németország megszervezte a Zágrábban élő németek evakuálását és a svéd követség Dr. Filip Popp kimentésére gépkocsit küldött, a püspök nem ment el, csupán a két kisebb gyermekét, a 20 éves lányát és a 14 éves fiát engedte megmenteni, akiket a svéd követség gépkocsiján Ausztriába menekítettek. Egy ember, aki több száz ember életét mentette meg, köztük kommunistákét is, lemondott a saját megmentéséről. A felesége, és az idősebb fia szintén vele maradt, akiket három évig egy korábbi usztasa koncentrációs táborban tartottak fogva.

A háború vége felé, amikor a partizán sereg közeledett Agram plébániájában maradt. 1945 májusában letartóztatták, hadbíróság elé állították, sebtében megrendeztek egy tárgyalást, és hamis váddal 1945. június 28-án – háborús bűnösként – golyó általi halálra ítélték. Több ezer aláírás gyűlt össze a szabadon bocsátása érdekében, de az ítéletet másnap 1945. június 29-én végrehajtották. 52 éves korában halt meg úgymond a fasiszta usztasa rezsimmel folytatott kollaborációja miatt. A belgrádi szerb pátriárka megemlékezett róla, igazságos és hű emberként jellemezte Dr. Popp püspököt. Vértanúhalált halt a dunai sváb protestáns egyházért, és mint várható volt, a németekkel folytatott kollaboráció miatt. Azon a napon 46 ítéletet hajtottak végre. Utolsó levelében azt írta, hogy azért nem menekült el, mert a jó pásztor nem hagyja el a nyáját. Dr. Filipp Popp püspökön kívül több evangélikus pap is mártírhalált halt Jugoszláviában.

Szlovéniában, Murántúlon, a szlovéniai evangélikusok központjában nem sok szó esik a mártírhalált halt püspökről, pedig püspöksége idején többször is ellátogatott az ottani egyházakba. 1934-ben ő szentelte fel az új alsólendvai templomot. 1938-ban a muraszombati evangélikus esperesség kíséretében gépkocsival Battyándra érkezett, hogy ünnepélyes keretek között Luthar Ádám lelkésznek átadja a Szent Száva rend V. fokozatát, amit őfelsége a király adományozott a sajtó, az egyház és a kultúra területén kifejtett munkássága elismerése jeléül. Hosszas ünnepi beszédét a püspök jól érthető szerb-horvát nyelven mondta el, mert sem vend, sem szlovén nyelven nem beszélt. A battyándi hívek a szerb-horvát nyelvet sokkal jobban értették, mint a szlovént.

Örömmel olvastam, hogy Matthias Merkle 1995-ben megjelent 60 oldalas könyvében bemutatta a püspök életét és munkásságát. A püspököt a második világháborút megelőző időszak legjelentősebb dunai sváb személyiségeként mutatta be. A könyv az itt megadott linken meg is rendelhető:

https://www.oswald-hartmann-verlag.de/buch/maertyrerbischof-ddr-philipp-popp

Dr. Filip Popp halálának 70. évfordulóján Helmut Staudt nyugalmazott németországi hainburgi (Hessen tartomány) evangélikus lelkipásztor emlékezik meg egy hosszú cikkben a püspök életéről és egyházépítési munkásságáról.

Helmut Staunt a püspök halálával kapcsolatos új információkat is publikált, amiket a néhai püspök gyermekeitől kapott: „Miután elkészült a cikkem kézirata, a Popp családtól megtudtam, hogy nem is volt semmilyen tárgyalás. Éppen ellenkezőleg, sem a család, sem a gyülekezet éveken át nem tudott semmit a püspökről. Mindenki azt hitte, hogy sok kollégájához hasonlóan Oroszországba száműzték. Csak 1964-ben jelentkezett egy fogolytársa, egyike azon kevesek közül, akik a tábort túlélték. Egy Berlinből küldött levélben arról tájékoztatta Edgart, Filip Popp lelkész fiát, hogy a püspököt már 1945. június végén egy Zágráb közeli táborban egy őr, egy partizán hátulról lelőtte, minden bizonnyal parancsra. A tárgyalásról szóló híreket valószínűleg a Tito kormánya terjesztette, hogy a törvényesség látszatát keltse.”  https://austria-forum.org/web-books/tscherwenkaer65de2015iicm/000011

Sokszor elolvastam ennek a nagyszerű embernek a mára már megsárgult leveleit, amelyeket kollégájának és barátjának – a nagyapámnak Adam Lutharnak írt, ezért olyan érzésem van, mintha személyesen is ismertem volna. A leveleit németül, magyarul és horvátul írta. Nem tett különbséget a nyelvek között, mindhármat egyformán szerette és kiváló stílusban használta, csupán a magyarról jegyezte meg egyszer, hogy rendkívül nehéz nyelv.

Nem tudom, megemlékezik-e Szlovéniában valaki erről a nagyszerű emberről, de megismervén életútját és sokoldalú önfeláldozó munkásságát a jugoszláv evangélikus egyház építésében és a népek, valamint a különböző felekezetek közötti baráti és gyümölcsöző szakmai együttműködésében, bátran állíthatom, hogy amiért akkor kivégezték, azért ma kitüntették volna.

HERR, GIB IHM DIE EWIGE RUHE, SOWIE ALLEN OPFERN DES WELTKRIEGES UND ALLER TOTALITÄREN REGIME!

DARUJ MU GOSPODINE POKOJ VJEČNI, KAO I SVIM ŽRTVAMA SVETSKOG RATA I SVIH TOTALITARNIH REŽIMA!

ADJ NEKI, URAM, ÖRÖK NYUGODALMAT, UGYANÚGY, MINT A VILÁGHÁBORÚ ÉS AZ ÖSSZES TOTALITÁRIUS RENDSZER MINDEN ÁLDOZATÁNAK!

*Tájékoztatásul:

A Királyi Jugoszláviában két Evangélikus Egyház jött létre: az Ágostai Hitvallású Német Evangélikus Keresztyén Egyház, melybe a németek, a magyarok és a vendek tartoztak, valamint az Ágostai Hitvallású Szlovák Evangélikus Egyház, melybe kizárólag szlovákok tartoztak. Mindkét Evangélikus Egyház önálló, és egymástól független volt.