Ez az írás románul jelent meg a Corbii albi (Fehér holló) honlapon. A honlapon magyarok fejtik ki a véleményüket abból a célból, hogy román-magyar párbeszéd kezdődjék az együttélésről, hogy jobban megismerjenek minket azok, akiknek csak néhány, a gyászos múltból örökölt ránk vonatkozó előítélet van a birtokukban. A fordítást Jankó-Sujánszky Edit készítette. A felvezető kép Körösszegapáti (Magyarország), ahol nem okoz gondot a román nemzeti színek lengetése és ez ügyben senkit nem akarnak a zászló mellé lógatni.

Igen, a magyaroknak igenis joguk van lengetni a zászlójukat. Román és európai állampolgárok. Nem kell sem engedélyt, sem bocsánatot kérniük. És mindazok, akik minálunk gyalázkodásokkal dobálóznak az emberiség ranglétrájának igen alacsony szintjén állnak. Primitív és gyűlölettel teli hozzáállásuk sokat elárul műveltségükről, önbecsülésükről. Most azokra gondolok, akik a névtelenség leple alatt szörnyű szavakkal dobálóznak a virtuális térben.
Tanári hivatásomból fakadó felelősségemre gondolok: a kultúrákat áthidaló nevelés elősegítőjeként, az etnikai csoportok közötti béke, valamint európai, demokratikus szellemiségű állampolgárok (ki)neveléséért vagyok felelős.
Most már egy fikarcnyit sem ér a kultúrákat összekötni hívatott diplomácia: hogyan tudjak majd holnap úgy bemenni magyar anyanyelvű tanulóim osztályába, hogy hitelesen adhassak hangot gondolataimnak? Azon gondolatoknak melyek a legszebb érzelmeket hivatottak ihletni barátságról, békéről, és az emberiség értékeinek tiszteletéről.
Keserűséggel és a tehetetlenség érzésével olvasom a kommenteket….
Azok dobálóznak ezekkel kik e tájak birtoklóinak nyilvánítják magukat… És hová tesszük, hogy vannak köztük pedagógusok………
Én jól tudom, életük végén ezek az emberek nagyon csalódottak lesznek… Köztudott tény, hogy a túlsúlyos embereknek a lelke van kiéhezve, s nem a teste. Tudom tehát, hogy azok az emberek, akik itt nálunk a gyűlölet köveivel dobálóznak szeretetre, tiszteletre, önbecsülésre vannak kiéhezve, valamire, amire, – mint pedagógus, jól tudom, – mi itt nagyon híján vagyunk. Szomorúsággal látom azon manipulációkat, melyeknek a román állampolgárok, nap mint nap ki vannak téve csak azért, hogy már zsenge koruktól féljenek, legyenek bizonytalanok, aggodalmaskodók, beteg lelkületűek……
Mert állandóan félnünk kell valamitől-valakitől: a téltől, a nyártól, a betegségektől, a fizetéstől, a nyugdíjtól, az adóktól, a szomszédoktól, a barátoktól…
Én szeretnék egy magánjellegű üzenetet továbbítani valamennyi román állampolgárnak, nemzetiségtől függetlenül:
Ne féljetek! Ne féljetek a jóság, a barátság és a nagylelkűség útjára lépni!
„Ne félj, kis nyáj: mert az Atya szívesen adja nektek a Királyságot. (Lukács, 12.32)
Toleranciáról és keresztény szeretetről már semmit sem mondok ….
Övé a föld… Ne hagyjátok magatokat becsapni! Örvendjetek a szeretetnek és a megbocsátásnak, melyek örökkévalók, értékük van itt a földön és a mennyben is!
Lengessétek a béke és a győzelem zászlait, minél több zászlót, melyek megannyi nemzetiséget hoztak össze egyetlen országba! Milyen csodálatos dolog: van egy országunk, nekünk, itt együtt, egy életünk és egy évünk, amikor mindannyian örülhetünk! Mutassuk meg ezt az örömet gyermekeinknek! Nem állunk háborúban senkivel!
…Zárom e sorokat az ide legjobban illő szavakkal:
„….ha szeretet nincs (bennem), semmi sincs (vagyok) …”
Jó centenáriumot, román állampolgárok!

Forrás: Da, maghiarii au dreptul să-și fluture steagul