„Utazó, mondd el az eljövendő koroknak …”
(Viator, dic saeculis venturis …)

SZERETETTEL EMLÉKEZEM EGY IGAZ EMBERRE,
JÓZSEF SZMEJ (JOŽEF SMEJ) SZLOVÉN KATOLIKUS PÜSPÖKRE

(1922. február 15.– 2020. november 21.)

A megboldogult szlovén katolikus püspök József Szmej építette talán a legszilárdabb hidat a két szomszédos kultúra, a szlovén és a magyar kultúra között, amely még mindig, ugyanúgy a legtöbb szlovén, mint a legtöbb magyar ember számára a nyelvi akadályok miatt az egyik legidegenebb.

Még mindig szokatlan ez a váratlan csend, amely némán odaszegez bennünket a közeli múlthoz, bénítja a szívünket. Az élet azonban megy tovább. Ez az élet rendje, mert így rendeltetett, ezért másképpen nem lehet, olvasható egy ókori sírfeliraton. Fátyolos szemmel emlékezünk egy nagy emberre, egy igaz emberre, akiről most már csak múlt időben beszélhetünk. Tudtuk, hogy közel a vég, mert ismerjük az emberi élet megszokott határait. Bevallom, sokszor szorongva nyitottam meg a számítógépemen azt a bizonyos oldalt, amely azonnal jelzi a tragédiát, amidőn az bekövetkezett. És most már két éve annak, hogy jelezte a szomorú hírt. 99 éves korában elhunyt a nyugalmazott maribori püspök Jožef. Murántúlról származott, a katolikus Bagonyáról, amelyik csak pár kilométerre van Battyándtól, az én evangélikus szülőfalumtól. Muraszombatban végezte a gimnáziumot, majd beiratkozott a ljubljanai orvostudományi egyetemre. Aztán váltott, átiratkozott a maribori teológiára, majd 1941-ben az ismert történelmi körülmények következtében Szombathelyre jött, és itt folytatta a tanulmányait. Tökéletesen megtanult magyarul. Pappá is Szombathelyen szentelték fel. Élete végéig nagy tisztelettel emlékezett erre a városra. Aztán visszament Murántúlra, ahol több szolgálati helye volt, de gyakorolta hivatását Zágrábban is. Majd hosszabb ideig Muraszombatban működött. 1969-ben Mariborba szólította a hivatása. 1976-ban egyháztörténetből doktorált. 1983-ban püspökké szentelték. Erről a posztról 2009-ben egészségi állapotára hivatkozva lemondott, amit XVI. Benedek pápa elfogadott.

Papi hivatása mellett irodalomtudományi kutatásokat is végzett, és irodalmi munkásságot folytatott. A fő kutatási területe Murántúl irodalomtörténete és a vend nyelv volt. A két bibliafordító, Miklós Küzmics és István Küzmics munkásságának kutatása során közelebbről megismerkedett a nagyapámmal, akihez baráti szálak is fűzték. 150 könyvet írt. Költő volt, író, műfordító, irodalomtörténész, nyelvész. Több 19. és 20. századi magyar klasszikus regényt fordított szlovén nyelvre, közöttük Gárdonyi Géza három regényét. Irodalmi munkásságáért magas magyar állami kitüntetést kapott. Áder János, Magyarország köztársasági elnöke a „Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével” tüntette ki Dr. Jožef Smej nyugalmazott maribori püspököt.

Életművét Szlovénia államelnöke Borut Pahor is állami kitüntetéssel ismerte el. Maribor tiszteletbeli polgárává fogadta.

Kívánságának megfelelően Bagonyán temették el. A temetését a televízió is közvetítette.

Én rendkívüli hálával gondolok rá. Amikor nagyapám a maribori kórházban súlyos betegen feküdt, az akkor még segédpüspök úr, miközben látogatta a betegeket, meglátta közöttük a nagyapámat. Azonnal jelezte a maribori püspöknek, akinek a testvére a kórház igazgatója volt, hogy tegyenek meg nagyapámért mindent, amit emberileg lehetséges. Már csak szegény nagyapám halálát tudták megkönnyíteni.

Most már dr. Jozsef Szmej maribori püspök is megtért őseihez, közös történelmünk és közös irodalomtörténelmünk részévé vált. Munkásságának gyümölcsét továbbra is élvezhetjük, csak az ő életútja ért révbe, lelki életének fája nem terem több gyümölcsöt, ám az emléke szívünkben az idők végezetéig élni fog.

***

Életéről és munkásságáról 2016-ban dokumentumfilm készült. Ezt a dokumentumfilmet lefordítottam magyarra, abban a reményben, hogy egyszer majd talán valaki elkészíti ennek a filmnek a magyar változatát is, hogy ne legyen nálunk sem nyelvi akadálya a film megtekintésének. (Suzana Guoth)

Az alábbiakban két részlet a film leiratából:

Dr. József Szmej:

„Amikor az ember életének a 95. évében van, már másképpen érez. A gondolatai már a mennyei Atyánál vannak. Amikor a názáreti Jézus öt árpakenyerével és két hallal jóllakatott ötezer embert, a zsidók királyuknak akarták, de ő visszavonult. Én nem vonultam vissza. Mégpedig azért nem, mert amikor teológus voltam, a főnökeim egy különleges elismerést készítettek számomra elő. Én ezt visszautasítottam. A lelki vezető pedig azt mondta, hogy nem cselekedtél helyesen. Ha valaki valamit ad, akkor az egyik kezeddel fogadd el, a másikkal pedig ajánld fel Istennek, hiszen minden Istentől való.”

„Örülök, hogy még nem vagyok az idősek otthonában. Itt közel van az egyetem, a könyvtár, így írni is tudok még. Krisztus követőjeként azt mondom, hogy soha ne tétlenkedj. Olvass, írjál és imádkozzál! A harmadik helyen van az imádkozzál, hiszen, amikor olvasol, és amikor írsz, szintén imádkozol. Amikor járkálok Maribor utcáin, előjönnek az olyan gondolatok, hogy én kevesebbet érek, mert öreg vagyok. Aztán arra gondolok, hogy ezzel Istent bántom meg, mert ő a maga képére teremtett. Azonnal elűzöm ezeket a gondolatokat. Amikor bármilyen formában elítéled az embert, mindig gondolj arra, hogy ezzel a Teremtőt ítéled el, hiszen csak Isten lát bele a lelkünkbe.”

szerző: Guoth Zsuzsa