Sárosi Istvánnak idén megjelent könyve: Trianon a Nemzetközi Törvényszék előtt, egy képzeletbeli tárgyalás, amelyben a szerző a Nagy Háború utáni békekötések körülményeit, azon belül a trianoni békediktátumnak az érvényességét nagy körültekintéssel és minden szempont figyelembevételével vizsgálja. A képzeletbeli zárótárgyaláson többek között ez a mondat is elhangzik: Vádolom Magyarország mindenkor illetékes politikai vezetését, akik nem voltak képesek felmérni az ország bel- és külhoni realitásait, döntéseiket ezen ismeretek hiányában hozták.

Nem mentegetve a megvádoltakat, a felelősök körét akár ki is lehet terjeszteni. A sajtóra gondolok. A politikát persze nem a sajtó irányította, de a közvéleményt igen, s a közvélemény visszahat a politikára is. Az alábbi két idézet napokkal a világháború előtt íródott, és egyértelműen megnyugtatta az olvasókat: mindössze egy kis helyi konfliktusról van szó.  A kérdés, hogy tudunk-e tanulni ebből? Olvasóként legalább annyit, hogy kételkedjünk minden ellenőrizhetetlen hírben. (Az idézett szövegekben az eredeti helyesírást alkalmaztuk.)

A nagyhatalmak álláspontja

Bécs, július 23.

Az osztrák-magyar kormány el van határozva, hogy levonja a konzekvenciákat, ha negyvennyolc órán belül nem kap kielégítő választ. Éppen ezért nagyon fontos annak megállapítása, mi a nagyhatalmak álláspontja. Németország, mint szövetséges, szívvel és fegyverrel teljesen velünk van s ezt az elhatározását már félhivatalos utón kifejezésre is juttatta és bizonyára hivatalosan is mindenütt az ellentét lokalizálására érvényesíti befolyását. Ezt már azért is megteszi, mert német felfogás szerint, tulajdonképpen csak rendszabályokról van szó, amely a szarajevói merénylet következménye. Olaszország éppúgy mint az annexiós válság és a balkáni háborúk idején, szövetségi kötelezettségeinek teljesen elegei fog tenni. Angliában, ahol először hangzott el ez a szó, hogy lokalizáció, bizonyára nem áll fenn az az óhaj, hogy a Szerbiával való viszály világháború inditóoka legyen. Föltehető, hogy Anglia nyomatékosan fog Belgrádban az osztrák-magyar jegyzék elfogadása érdekében föllépni. Ami Franciaországot illeti, nagyjában orosz szövetségesének vizein fon evezni. Az a benyomás kerekedik felül, hogy Franciaország Szerbiának a békét fogja ajánlani és ha nem sikerül a megegyezés Szerbia és a monarkia között, — a lokalizáció mellett lesz. Oroszország az előtt a kérdés előtt fog állani, hogy a Szerbiával való viszályba beavatkozva megindítsa a háborút az európai nagyhatalmak között. Mivel nem arról van szó, hogy a Balkánon hatalmi eltolódás történjék, hanem mivel a monarkia lényegében azt kívánja, hogy békében maradhasson és mivel a viszály kiindulási pontja fejedelemgyilkosság, Oroszország alkalmasint szintén azon lesz, hogy a monarkia ne maradjon magára. Ilyenformán minden nagyhatalom mérlegelheti a különbséget európai háború és lokalizált háború között, ha nem sikerül Szerbiát jobb belátásra bírni. Ami Romániát illeti, a legnyomatékosabban a bukaresti egyezmény mellett foglalt állást. A Szerbiával való viszály azonban nem érinti a bukaresti egyezményt, nincs is vele összefüggésben és kétséges, vajjon Károly király a szerb politika módszere mellett foglal-e állást. Ebből a beállításból kiderül, hogy Európa Belgrádban nyomást fog gyakorolni a monarkia követeléseinek elfogadására.

Megjelent a Pesti Naplóban 1914. július 24-én. Attól tartok, Londonban nem olvasták, s nem ennek megfelelően léptek. Gyanús szavak: bizonyára nem áll fenn…, az a benyomás kerekedik felül… Föltehető… alkalmasint szintén azon lesz…

A másik idézet az előbbivel teljes ellentétben nem arra gondol, hogy a franciák követik az oroszokat, hanem épp azt jelenti ki, hogy az oroszokat épp a franciák győzték meg, hogy az ügy nem éri meg az összeurópai háború kirobbantását. Ennyit a hiteles tájékoztatásról.

Az Est vezércikkének részlete 1914. július 25-én.

A nagyhatalmak, úgy látszik, teljesen egyek e kérdésben: a szerbek egyedül maradtak, mert Oroszországot sikerült meggyőznie Franciaországnak arról, hogy az izgága kis balkáni állam miatt nem szabad Európát háborúba dönteni. Az orosz távolmaradást a hármasszövetség hatalmai úgy jutalmazzák, hogy teljesen átengedik monarchiánknak e feladat megoldását, ami egy olyan katonai hatalomnak, mint Magyarország-Ausztria, igazán nem okozhat túl nagy gondokat.

Az okozott nem túl nagy gond végeredménye: a monarchia megsemmisülése, Magyarország feldarabolása.