Két nép közeledésének (egymás iránti szeretetének) előfeltétele, hogy ismerjék egymást. Ezt a fáradságos apró munkát el kell végezni. Ez az egyik tanulság a számtalanból, amelyet Esterházy Lujza tavaly év végén megjelent írásainak gyűjteményes
kötetéből meríthetünk. Íme egy példa:
1939-ban járunk, nemsokkal a bécsi döntés után. Esterházy Lujza számba vette, mi a ketté szakadt felvidéki magyarság feladata.
A nagyobb munka szerinte talán a visszacsatolt területeken élőkre hárult. Ez egyrészt szociális felelősségre, társadalomépítésre vonatkozik, amivel most nem foglalkozom. „A másik sajátságos teendő: megismertetni a szlovák nemzet lelki arculatát s megismertetni életigényeit a magyarországi közvéleménnyel. Mert legyünk őszinték: a magyarországi széles közvéleménynek alig volt alkalma tiszta képet alkotni magának arról a lelki és szellemi fejlődésről s felemelkedésről, amelyen a szlovák nemzet húsz esztendő óta végbement. … Márpedig ennek alapos ismerete s legmesszebbmenő gyakorlati megismerése, megbecsülése nélkül teljességgel lehetetlen a szlovák-magyar barátság megvalósítása.” Ezután arról ír, hogy a baráti jó viszony egészen egyszerűen érdek, magyar nemzeti érdek, mert ennek hiányában nincs nyugodt, békés Kárpát-medencei légkör, ami előfeltétele a belső magyar országépítésnek. Szépen fonódik tehát össze az erkölcsi kötelesség, a minden ember iránti, a megkülönböztetés nélküli tisztelet, mondhatjuk a barátság az önérdekkel. (Ne forgassuk ki magából ezt a gondolatot. A politika akkor tudja beteljesíteni hivatását, ha össze tudja kapcsolni az erkölcsi magatartást az egyének vagy közösségek érdekével.)
Ma mások a körülmények, másutt vannak a határok, de az üzenet lényege azonos. Ezt nemcsak az erkölcs és önérdek közötti harmóniában látom, hanem annak a felismerésében, hogy alaposan ismernünk kell azokat, akikkel barátkozni, akiket megszeretni akarunk. Ennek az ismeretnek pedig szlovák-magyar viszonylatban 1939-ben is híjával volt a magyar közvélemény, most pedig még inkább tudatlanok vagyunk és sokszor csak buta sztereotípiákban gondolkodunk. Ezért nem elegendő szónokolni a megbékélésről. Ezért meddő minden olyan próbálkozás, ami néhány ünnepélyes politikai nyilatkozattal le akarja tudni a megbékélés folyamatát. Két nép közeledésének (egymás iránti szeretetének) előfeltétele, hogy ismerjék egymást. Ezt a fáradságos apró munkát el kell végezni. Ami szlovák-magyar viszonylatban annál is nehezebb, mert a megismerés komoly akadálya a jelenlegi félreismerés. Ám csak a tények szilárd alapjára lehet tartós, politikai széljárástól mentes, igaz barátságot építeni.
(A tartalmi és a szó szerinti idézetek Esterházy Lujza Országépítés – hídépítés című írásából származnak, ami eredetileg az Új Életben jelent meg 1939-ben)