Aki szereti Istent, szeresse testvérét is.

A megbocsátás egy sokat szenvedett, sok méltánytalanságot elviselni kényszerült nép esetén nehéz téma. Rédly Elemér atya számos írásban foglalkozott ezzel a kérdéssel, ezekből az írásaiból kötött csokrot a számunkra. Összeállítását 7 részletben adjuk közre. [S. L.]

Ha valaki azt állítja, hogy szereti Istent, de testvérét gyűlöli, az hazug. Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent sem, akit nem lát. Ezt a parancsot kaptuk tőle: „Aki Istent szereti, szeresse testvérét is.” (l. 1Jn 4,19-21)

Isten számon kéri bűneinket, de kérésünkre megbocsát nekünk, ha mi is ezt tesszük embertársainkkal. Nem azért kell megbocsátanunk, mert bocsánatot kértek, hanem azért, mert Isten is megbocsátott nekünk, mielőtt még bocsánatot tudtunk volna kérni tőle. Jézus azt kívánja tőlünk, hogy szeretetben, békességben éljünk, és bocsássunk meg mi is szívből egymásnak. Aki haragjában nem tud megbocsátani embertársának, rabja marad saját haragjának!

LÉGY JÓINDULATÚ! Hallottátok a parancsot: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek, szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért! Így lesztek fiai Mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is. (Mt 5,38-48)
Jézus megtiltotta a haragot, a gyalázkodó és sértegető beszédet és a pörösködést is, mert a harag megszünteti a szeretetet, és ebből származik a gyűlölet és minden gyilkosság.

Aki gyűlöli testvérét, gyilkos: márpedig tudjátok, hogy egy gyilkosnak sem maradandó birtoka az örök élet. (1Jn 3,15)

Aki haragot tart, mert nem akar megbocsátani az ellene vétőnek, az saját haragjának rabja marad mindaddig, amíg nem tud megbocsátani.

Azért kell ellenségeinket is szeretnünk, mert ezt az Úr Jézus kifejezetten tanította, és példát adott rá.

Ha megbántottak, Jézusra gondolok, aki a kereszten is ellenségeiért imádkozott: Atyám, bocsáss meg nekik!