A Magyar néprajzi lexikon szerint a tűzgyújtás gonoszűző cselekmény. Ibn Ruszta a kelet-európai sztyeppe népeivel foglalkozó írása szerint a magyarok tűzimádók. Aligha jelent ez többet, minthogy őseink is szerettek a tűz körül összejönni, talán közösen étkezni is. Az biztos, hogy a tűzgyújtásnak ma is ünnepi jellege van. A máglyagyújtás nyilvános helyen valamiképp szertartás. Az ezernégyszázas évekből már vannak írott adataink a tűzgyújtási szokásokról, a legismertebb az Szent Iván tüze, sok szokás mára már feledésbe merült pl. a Pilátus égetés, a farsangi és a Szent György napi tűz is. Szép szokás volt a lakodalmi tűz. Ezek a XIX. században még élő szokások voltak, mára már csak szórványosan bukkannak fel. Családi-baráti összejövetelek gyakran bográcsolás, szalonna vagy hússütés formájában valósulnak meg, de a súlypont az étkezésre tolódott, Petőfi még csak friss gyümölcsből készült „lakoma” után ült a tűz mellé, ahol „Társaimmal hosszan beszélgettünk / Lobogott a rőzseláng mellettünk”.

Új fejezet keletkezett 1933-ban. A gödöllői jamboree (Cserkész Világtalálkozó) idején a Magyar Cserkészszövetség megrendezte a Magyar Szolidaritás Napját. Az előre megbeszélt napon a cserkészek tábortüzeket gyújtottak egész Magyarországon és az elcsatolt területeken. A megbeszélt időben lobbantak fel a szolidaritás lángjai Gödöllőn, a Hargitán, a Tátrában, a Mecsekben, Szabadkán, a Bakonyban. Mindenfelé, ahol magyar cserkészek voltak.

1996-ban a Millecentenárium alkalmából a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség máglyagyújtási akciót szervezett a Kárpátok gerincére, a valamikor ezeréves határra. Több tucat tűz égett egy időben.

2003-ban a Külföldi Magyar Cserkészszövetség újra felújította a kezdeményezést, és azóta minden évben fellángolt szerte a világban a magyarok között az összetartozás tüze. A nemzeti összetartozásra emlékeztető láng a legkeletibb időzónából, Új-Zélandról indul Nyugat felé, és a Hawaii-szigeteken, Honolulun alszik ki utoljára.

A következő lépést ismét a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség tette meg. 2020-ban, Trianon százéves évfordulóján a Nemzeti Összetartozás Napján is fellobbantak az összetartozás tüzei. Akkor hat kontinens 73 országának 2551 településétől 6137 tüzet vállaltak önkormányzatok, intézmények, civil szervezetek, magánszemélyek. Ezzel megszületett az Összetartozásunk Tüzei program, ami idén is megismétlődött, azaz elindult a hagyománnyá, szokássá válás útján. A lendület talán alábbhagyott, alig több, mit 500 tüzet regisztráltak. A Charta XXI Egyesület korábban is támogatta ezt a programot, idén hat tűzgyújtó hellyel is bejelentkezett. Sajnos későn vettük észre azt a nemzeti összetartozást különösen is szolgáló kezdeményezést, amelyre a program honlapja lehetőséget teremtett, hogy az egyes tűzrakó helyek „tűztársakat” keressenek maguknak. Ez szervesen illik a Fogadj szívedbe egy települést akciónkhoz, ezért ha Isten is úgy akarja, jövőre alaposabb szervezéssel készülünk fel, s már most jelezzük, hogy 2023. június 4-én este 20:23-kor ismét fellobban az Összetartozásunk Tüze. Legyen valóban gonoszűző, űzze el a békétlenséget, viszályt, háborút a Kárpát-medence egy területéről, sőt a világ minden pontjáról. Ez a tűz nem babonás varázslat, hanem csöndes fohász.

Chartánk tüzeinek egyik helyszíne a budapesti Zugligetnek a Kútvölgy felé eső pereme volt. Tizenheten voltunk, karon ülő csöppségtől a nyolcvanéves korosztályig.

Így kezdődött

Összetartozunk, békét akarunk

Már csak parázslik…