Ezzel a meglepő címmel hívta fel magára a figyelmet a február 19-én megjelent Magyar Nemzet kulturális rovatában R. Kiss Kornélia.
„Pavel Vilikovskyt az egyik legjelentősebb kortárs szlovák szerzőként tartják számon. Több könyve is megjelent magyarul, ennek ellenére még egy viszonylag tisztességes magyar nyelvű lexikoncikket sem találni róla az interneten. Pedig a történeteiben sok az általános közép-európai vonatkozás.
Legutóbbi magyarul megjelent kötetében, a „Kutya az úton”-ban felvonultatott szlovák sajátosságokban is sokszor magára ismerhet a magyar olvasó.”
Pontosan azt fogalmazza meg a cikkíró, ami miatt a Charta XXI mozgalomban fontosnak tartjuk a szomszéd népeknek és irodalmuknak a megismerését. Könnyebben rájövünk az azonosságainkra. Pavel Vilikovsky egyébként képes kritikusan szemlélni a szlovákokat is. Kritikusan, de tényszerűen. Ő maga így vall önmagáról: „A tények, amelyeket nem lát éppen örömtelinek, sokkal inkább töltik el keserűséggel, mintha más nemzet tagja lenne.” Igen, az önkritika fájdalmas, de ugyanakkor felemelő. Az a nemzet, amelyik erre képes, előre halad. Sajnos ez az önkritikus szemlélet egyaránt hiányzik a szlovákokból és a magyarokból is. De ne keseregjünk, hanem mindig próbáljunk a tényekhez ragaszkodni. A Vilikovskyról szóló cikket pedig érdemes elolvasni az újságban, de talán még inkább érdemes elolvasni a Kutya az úton című kötetét. [Surján László]