Kanyicska Belán Dóra és Miroslav Popper tavaly év végén egy felmérést közöltek a szlovák többség és a szlovákiai magyar kisebbség viszonyáról. A felmérés eredményéről Kanyicska Berán a Bécsi Napló 2023. március-áprilisi számában is beszámolt. A vizsgálat azért akarta feltárni a meglévő negatív előítéleteket, hogy megtalálja azok csökkentésének lehetőségét. Vizsgálták azt is, hogy a közvetlen kapcsolatok csökkentik-e egymás negatív megítélését.

Bár a közvetlen kapcsolatoknak jelentős szerepe kellene legyen az előítéletek csökkentésében, a vizsgálat ezt csak részben támasztotta alá. Valamelyest csökkentek ugyan az előítéletek, de az egymás iránti bizalom nem növekedett. Ez a szerzők szerint egyfajta fenyegetettség érzés miatt van. A magyar kulturális identitás és a magyar nyelv használata fenyegető a szlovák többségre. Arra volna szükség, hogy a szlovák társadalom pozitív értéknek fogja fel a többnyelvűséget és az övétől eltérő kulturális identitást, mondják. (Szerintem a többnyelvűség olyan értelemben érték, ha valaki több nyelven ki tudja fejezni magát. Egymás mellett élő, de egymással nem kommunikáló közöségek között okvetlenül komoly súrlódások alakulnak ki.)

Jó hír, hogy a szlovák fiataloknak a magyarokhoz való hozzáállását kevésbé befolyásolták a történelmi traumák. Rossz hír viszont, hogy a magyarok mindegyike hátránynak tapasztalta magyar identitását. Ezért mondták nekem sokan, hogy Malina Hedvig esete csak a jéghegy csúcsa, minden magyar családnak van hasonló tapasztalata. Eléggé el nem ítélhető módon a szlovák hatóságok kezdetben Malina Hedvig történetét a szőnyeg alá akarták söpörni, most ez a felmérés rámutatott, hogy a magyarok tapasztalata reális és általános. A vizsgálat során kiderült, hogy a magyar nyelv használata fenyegető is lehet a szlovák többségre. A „Szlovákiában szlovákul” parancs möge tehát a félelem, tegyük hozzá, teljesen irracionális félelem. Egyfajta félelem a magyarokat is gátolja. Nem tudnak jól szlovákul, ezért többször kinevetik, sőt kigúnyolják őket, annyira, hogy félnek szlovákul megszólalni. Félve nyilván nem lehet használni egy nyelvet. A tanulmány a nyelvkérdésben látja a két közösség közti legfontosabb témát, ami alighanem túlzott leegyszerűsítés. Jónak tartja a cseregyerek programot, ami talán az is, vagy az is lehetne, ha biztosak vagyunk abban, hogy a cseregyereket nem érik etnikai alapú traumák.

A szerzők eredményeiket így foglalták össze: „Az eredmények azt mutatják, hogy a magyarokkal rendszeres kapcsolatban álló szlovákok általában pozitívabb érzésekkel rendelkeznek, kevésbé távolodnak el társadalmuktól, és kevésbé aggódnak a magyar kisebbség miatt, mint azok a szlovákok, akiknek szinte nincs kapcsolatuk. Nem volt statisztikailag szignifikáns különbség a két csoport között a bizalom és a viselkedési szándék tekintetében. A szlovákokkal és szlovákokkal készített csoportos interjúkból kiderült, hogy a szlovákok és a magyar kisebbség kapcsolatában a legnagyobb akadályt az anyanyelv használat és a nyelvi akadályok jelentik.” Ez közismert volt eddig is. A vizsgálatok értékét csökkenti továbbá az alacsony esetszám is.

Egy szó mint száz, bár ez a felmérés messze nem tárgyalja a szlovák-magyar együttélés összes problémáit, mégis örvendetes, hogy a témával szlovák részről a jobbítás szándékával foglalkoznak. Szlovákiának el kell döntenie: értéknek, esélynek vagy éppen veszélynek tartja, hogy magyar állampolgárai is vannak. Ha semmi nem történik, minden anyaországi támogatás ellenére reális veszélye van annak, hogy pár évtized múlva eltűnik a magyarság Szlovákiából.

Surján László