Egy 1930. évi már megfakult újság van előttem, a Molnárok Lapja. A családi emlékezet egy  házasságkötést bejelentő hír miatt őrizte meg. Ugyanazon az oldalon van egy másik rovat: Csehszlovákiai tudósítások. Ez arra utal, hogy a szakmai kapcsolatok a Kárpát-medencei molnárok között Trianon után sem szűntek meg. A rovatot ugyanis nem Budapesten írták. A rovatvezető: Glos Jan, a „Zväz Slovnskych Mlynov Obchodnycht” molnáregyesület igazgatója. Szlovákiai Szerkesztőség: Bratislava, Palackého sady 9. A Molnárok Lapja hetilap volt, és nemcsak Csehszlovákia felé tekintett, romániai rovatát Temesvárott szerkesztették, a lapot pedig még Jugoszláviában is terjesztették.

A március 8-án megjelent számban Glos igazgató úr arról tudósít, hogy a csehszlovák földmívelésügyi minisztérium a következő (kivonatban közölt) javaslatot terjesztette a parlament elé:

Az iparszerű kenyérkészítés kizárólag rozslisztből vagy legfeljebb 10% búzaliszt hozzákeverésével történhetik. «Kenyér» megjelöléssel csakis olyan készítmény kerülhet forgalomba, amely rozslisztből vagy rozsliszt és 10% búzaliszt keverékéből készült. Minden kenyéren, legalább a cég kezdőbetűivel, rajta kell lenni a pék nevének, akitől az kikerült. Kivételeket csak méltánylandó esetekben tehet a földmívelésügyi minisztérium a kereskedelmi- közegészségügyi- és közélelmezési minisztériummal egyetemlegesen.

A rendeletek ellen vétők 5000 cK-ig terjedő pénzbüntetéssel sújtatnak.

A szlovák malomipar, ugyanúgy, mint a szlovák pék ipar azonnal a leghatározottabban tiltakozott a törvényjavaslat ellen és a kereskedelmi kamarák, valamint földmívelésügyi tanácsok útján alátámasztott felebbezést nyújtott be. Ez a törvényjavaslat egészen át nem gondoltnak, meg nem érettnek látszik, mert semminemű említés nem történik arról, hogy ezek a határozatok a behozott lengyel stb. kenyerekre is vonatkoznak-e és mily módon lesz az importált kenyereknél ellenőrizve ezeknek az előírásoknak a betartása.

Ez a törvényjavaslat a legkevésbé sem veszi tekintetbe a szlovák viszonyokat. Szlovákiában majdnem kizárólag csak fehérkenyeret fogyasztanak; a búzakenyér készítésnek hirtelen betiltása nagy elégedetlenséget szülne. A szlovák kereskedelmi malmok közül a jelentékenyebbeket képviselő 38 malomban ma 1600 vagon búzakenyérliszt fekszik, ha a búzalisztből való kenyérkészítést betiltanák, hatóságilag kellene gondoskodni arról, hogy mi történjen evvel a nagymennyiségű búzaliszt készlettel. A szlovák pékek viszont azt hangoztatják, hogy munkásaik a tiszta búzalisztből való kenyérsütésében vagy a búzaliszt és rozsliszt 50—50% keverékéből való kenyérkészítésben jártasak; a tisztán rozskenyérből készülő kenyér más kezelést kíván, amelyet a pékmunkásság Szlovákiában nem ismer és ennélfogva így nem is tudnának jó kenyeret készíteni.

A szlovák földmívelésügyi tanács szintén ellene van a javaslatnak és illetékes helyen a rendelet elleni tiltakozását elő fogja terjeszteni.

Hogy mi volt a háttérben, nehéz megállapítani. 1930 már a nagy világválság ideje. Ám, ha a szlovákiai malmokban nagymennyiségű búza van felhalmozva, nem logikus ez a lépés. Csehország akkori német többsége valószínűleg elsősorban rozskenyeret fogyasztott, de miért fájt a kormánynak a szlovákiai fehér kenyér?

Sokszor leírták már, hogy a szlovákok nagyot csalódtak a csehekkel való összebútorozásban, ehhez apró adalék a fenti történet.

Surján László