Halottak napjára mi is kimentünk a temetőbe. Egyre több a katonasír, már egész „erdő” van belőlük. Le is fényképeztem néhányat, fura volt olyan neveket olvasni cirill betűkkel a hivatalos síremléken, hogy Kiss, Óvári, Lengyel, Varga, Nagy… A keresztnevek között Ottó, Zoltán, Kázmér. Persze lehetnek közöttük elukránosodott családok is, de van, ahol ott a magyar felirat legalább a síremlék hátulján…
Közben egyre magasabb fokozatra kapcsol a haderő-gyűjtés. Sok település hetek óta körül van zárva ellenőrző-pontokkal. A falvakból nem jutnak el dolgozni az emberek.
Arnold atya, az a papunk, aki augusztusban jött Pannonhalmáról Munkácsra, elment az egyik karitász-munkatárssal Kelet-Ukrajnába segélyt vinni, villanyt szerelni, és kicsit együtt lenni az ott maradt lakókkal. Mutatta a képeket, szétlőtt házak, utak, elszenesedett háztetők. Az egyetlen üzem, ami korábban munkát adott a környéknek, romokban. És ott is élnek gyerekek, öregek, majdnem tábori körülmények között. Messziről, flakonokban szállított vizet isznak, gázpalackkal főznek, amit lehet. Tőlük 20 km-re a front, ami lassan mozdul, feléjük…
Az elmúlt lelkigyakorlatokért köszönjük az imádságot – kimondottan jól sikerültek! Ez mindig úgy megvigasztal: ilyen körülmények között is – sőt, ilyenkor igazán! – működik a kegyelem, megerősít és megtart az Isten.
Az egyik csoporttal összeszedtük, mik azok a jó dolgok, amiket Isten a sok rossz közepette mégiscsak kihozott a háborúból az ő életükben. Egy egész hatalmas lapot teleírtunk!
A következő másfél hétben 5 különböző, többnapos lelkigyakorlat lesz az egyházmegyében, kérlek, imádkozzatok a résztvevőkért, hogy egyáltalán el tudjanak menni, és hogy Isten ott megerősítse őket!
És már most kérek imát a november végi „Ne félj, én nem ítéllek el” lelkigyakorlatunkért, ez mindig a legnehezebb, de a legszebb lelkigyakorlat, kisbabájukat elvesztett és terhesség-megszakításon átment nőknek tartjuk. Nagyon komoly imaháttér kell hozzá. Erre egész Ukrajnából jönnek nők, de tudjuk, hogy igen nehéz rászánni magukat, hogy felvegyék a telefont és jelentkezzenek. Akik viszont eljönnek, nemcsak belső gyógyuláson mennek keresztül, hanem többnyire Istenhez is sokkal közelebb kerülnek.