Minden év centenárium, mert száz évvel korábban mindig történt valami. 1919-ben sok olyasmi, ami fájt. Ezekre emlékezni nem ünnep, viszont a ma megértéséhez segítség. Egy száz éves és egy mai hír következik. 

1.     EGYKOR

A vajdahunyadi, román helyőrségi parancsnok rendeletet adott ki, mely igy szól:
„Jelen parancsunk kifüggesztésétől (közzétételétől) számított 4 nap elteltével Vajdahunyad városban és járásban nem lehet többé egy cégtábla, vagy felírás sem más nyelven írva, mint román nyelven. Az összes városi és községi hatóságok, kereskedők stb., kiknek cégtáblájuk vagy felírásuk van, kötelesek jelen parancshoz alkalmazkodni.
A csehek a felvidéken tudvalevőleg hasonló intézkedéseket tettek. Megjegyezzük, hogy a mi „elnyomásunk” alatt Erdélyben vígan virultak a román és szász cégtáblák és utcafelírások is. (Pesti Hírlap 1919. január 14.)

2.     ÉS MOST

A kétnyelvű feliratok megsokasodása érdekében az RMDSZ önkormányzati képviselői hamarosan olyan határozattervezettel készülnek előrukkolni, amelynek alapján bizonyos anyagi kedvezményeket biztosíthatnak azoknak a kereskedőknek, akik több nyelven feliratozzák boltjukat. „Nem lesz könnyű ezt kivitelezni a tanácsban, ahol kisebbségbe szorultunk. Az is előfordulhat, hogy egyes kereskedők a román mellé az angol vagy a német feliratot fogják választani” – fejtette ki Bakos Levente. „Meg kell találnunk annak a módját, hogyan vezethetnénk vissza a Vásárhelyen valamikor hagyományosnak számító román–magyar cégtáblákat” – mondta. (https://kronika.ro)

3.     A zsoltáros szava

„Elnyomóink öröméneket követeltek.” 137. zsoltár 3. vers.
Azokra a román urakra gondolok, akik felháborodtak, hogy a magyarok nem akarnak lelkesedni az állami ünnepen. A zsoltár szava szerint nincs ebben semmi új. De nincs semmi jó sem…

4.     A megoldás

Ha leveszik a kezünkről a bilincset, baráti kézfogásra fogjuk azt nyújtani. (Antall József az oroszoknak)
Lassan száz éves az az igyekezet is, melyik a status quo figyelembevételével keresi az együttélés emberi formáit. Nem mondom, hogy román (szlovák, szerb) részről ne lett volna partner, de mindig akadt, aki megakasztotta a mégoly ígéretes folyamatot. Egy idő után már nem tudjuk, hogy a reményt keltő szavaknak volt-e, van-e valóságtartalma. Egy biztos: bilincsben nem lehet sem tapsolni, sem kezet fogni. Vagy legalábbis nem érdemes.