Üdvözlöm a kezdeményezésüket, hiszen tudtommal nem sok hasonló ötletnek lehetünk tanúi napjainkban, pedig nagy szükség lenne rá. Véleményem szerint a béke és egymás tiszteletben tartása, elfogadása kell legyen társadalmunk alapja,
hiszen ez jelenti az emberi jogok tiszteletben tartását. Ennek ellenére elég, ha a jelenlegi ukrajnai helyzetet nézzük, és már is azt látjuk, hogy az irányvonal nem jó, sőt, véleményem szerint tarthatatlan. Ezen változtatnunk kell, és ebben a változásban nekünk, politikusoknak is nagy szerepünk van. Nekünk kell jó példával elöl járnunk. Az ellenségeskedés helyett mindannyian a megbékélés útját kell válasszuk. Sokunknál azt tapasztalom, hogy közéleti viszonyainkat illetően is hiányosságok vannak. Mindenki el tudja mondani, hogy mi az, amit hiányol, s ezt a hiányérzetet egy szóval össze lehet foglalni: szeretethiány. Az elfogadás, a megbecsülés és a szeretet az, ami nélkül nem valósulhat meg a társadalmi béke. Egyre kevesebb kiegyensúlyozott, boldog embert láttok a környezetemben. Sajnos sok esetben közösségeinket a szétesés fenyegeti, mert folyamatosan háttérbe szorulnak azok az emberi értékek, amelyek évszázadokon keresztül meghatározták közösségi életünket. Történelmi egyházaink társadalomformáló ereje gyengült. Mindaz, amit tanít és hirdet az egyház, nem érinti meg eléggé a embereket, már sokkal nehezebb elnyerni figyelmüket. Sokat beszélünk közösségeink megerősítéséről, de tudjuk, hogy e téren mi, közéleti szereplők, közéleti szervezetek csupán időleges eredményekre vagyunk képesek. Azt látom, hogy a társadalmi kapcsolatokból lassan kikopik az emberi jóság. Egymás felé kell fordulnunk, meg kell hallgatnunk a problémákat, segítenünk kell egymáson. Az erdélyi magyar közösségben még élénken élnek e társadalmi normák, de sajnos nagyon romlanak az utóbbi időben.
Nálunk, Hargita megyében igyekszünk figyelni a hátrányos vagy nehéz helyzetben lévőkre, és összefogással segítünk rajtuk. Ez az őseink által naponta gyakorolt kaláka példája, amelyen keresztül minden szükséges helyzetben összefog a helyi közösség. 2013-ban Hargita Megye Tanácsa elindította a Hargita megyei kaláka a gyerekeinkért nevű kezdeményezését, amely a nehéz helyzetben levő tanintézetek feljavítását célozza annak érdekében, hogy a gyerekek megfelelő körülmények között tanulhassanak. Ezt terveink szerint idén folytatjuk.
Személy szerint minden szomszéd népet és azok kulturális megnyílvánulását egyaránt tisztelem és becsülöm, hiszen a sokszínűség egy fontos kincse Erdélynek és a modern Európának. Természetesen a saját népem kultúrája az elsődleges számomra, de ugyanannyira értékesnek és fontosnak tartom a szomszéd népek és országok hagyományait is. E sokszínűség mellett elengedhetetlen, hogy társadalmunkat és térségünket a szeretet, a tolerancia és béke határozza meg. Ez teremtheti meg az itt élők számára azt a nyugodt, közösségekbe szerveződő, gyarapodó civil társadalmat, amelyen keresztül eljuthatunk a sikeres jóléti társadalmak szintjére. Ehhez szükségszerűnek tartom a nemzeti közösségek őszinte megbékélését és társadalmi kiengesztelődését. A történelem folyamán sokszor bebizonyosodott, hogy népünk a nehézségben összefog, és bár számtalanszor kiállta a sors próbáit, ez önmagában még nem elég, nem vezet társadalmi megbékéléshez. Az előítéletek feloldásáért, az elválasztófalak lebontásáért napról napra dolgoznunk kell.
Bízom abban, hogy eljön az ideje, amikor társadalmunkban a béke, az elégedettség dominál, és környezetünkben sok boldog embert láthatunk. Olyan embereket, akik itthon, Erdélyben álmodják, majd építik fel önmaguk és családjuk jövőjét. Hosszú még az út, de hiszem, hogy együtt sikerül egy Bethlen Gábor által megálmodott erős közösséget kiépítenünk, amelyben egymásért leszünk, és nem egymás ellen dolgozunk. Egy olyan közösséget, amelyben megbékélés van, amelyben az emberek szeretettel fordulnak egymás felé, és amelynek középpontjában is maga az öntudatos közösség áll, nem pedig az önérdek vagy az ellenségeskedés.