Európa lelkét értékei adják: az emberi méltóság, szabadság, egyenlőség, szolidaritás. Egység a sokféleségben. Mindez a keresztény tanításból fakad. Ettől elvágva kiszárad fa lesz, gyökértelen.

Szent II. János Pál pápa 2003 nyarán megrázó hangú apostoli buzdítással fordult a világ felé, amely írás „Az Egyház Európában” címet viselte. Szent Péter utódja így buzdít: „Európának minőségi ugrásra van szüksége spirituális örökségének tudatosításában „. Ez a kijelentés nem hagy kétséget a felől, hogy Európának van sajátos lelkisége és ezt a lelkiséget a történelmi öröksége hordozza. A Szentatya arra is rámutat, hogy ez a lelkiség az utóbbi időben meggyengült, ezért a megújítására van szüksége. Fontosnak tartjuk, hogy ez a felhívás nem sokkal azelőtt hangzott el, amikor az Uniót bővítették, így valóban szüksége volt arra, hogy Európa ezt az örökséget újra gondolja, megújuljon, hogy aztán a sajátos értékeit valóban továbbadhassa.
Az apostoli buzdítás törekvésének irányát követve ez a rövid írás azt a célt tűzte ki maga elé, hogy Európának a Szentírás üzenetéből táplálkozó spirituális örökségének a legfontosabb elemeit feltárjuk, és elgondolkodunk arról, hogy földrészünk a mai világban hogyan tud ennek az örökségnek megőrzője, hordozója és tovább-éltetője lenni?

Európa lelkiségének gyökerei

A szent pápa az előbb idézett apostoli buzdításban nem csak arra szólít fel, hogy Európa tudatosítsa spirituális örökségét, hanem azt is jelzi, hogy ebben az örökségben meghatározó szerepet foglal el a kereszténység. Az a kereszténység, amely az Isten Jézus Krisztus által kiáradt szeretetéből táplálkozik: Ezért „az európai egyház feladata, hogy segítse a kortársakat megtapasztalni az Atyaisten és szeretetét a Szentlélekben a szeretet tanúságtételével, amelynek önmagában evangelizáló ereje van” . Európának pedig „kreatív hűséggel föl kell ismernie azokat az alapvető értékeket, amelyek megszerzésben a kereszténység meghatározó szerepe volt ”. Ezután meg is jelöli ezeket az értékeket: „Ezek az emberi személy transzcendens méltóságának elismerése; az értelem, a szabadság, a demokrácia; a jogállam s politika és a vallás közötti különbség értéke” . Ha ezeken az értékeken végig tekintünk, láthatjuk, hogy rájuk a társadalmi élet különböző területein állandóan hivatkoznak, talán nem is gondolva arra, hogy vallási gyökereik vannak. Közülük a két legfontosabb társadalometika értékkel: az emberi méltóság, valamint a szeretet értelmezésével, az európai lelkiség vonatkozásában fennálló jelentőségükkel foglalkozunk.

A személy méltóságának keresztény értelmezése
Ha Európa lelkiségét jellemezni kívánjuk, összetevői közül elsőnek az emberi személy méltóságának az értelmezésével kell kezdenünk, amely napjaink minden etikai kérdésekkel foglalkozó (nemzetközi) dokumentumának alapjává is vált. Az Egyesült Nemzetek Szervezete által elfogadott „AzEmberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata” első cikkelyében kimondja: „Minden ember szabadnak születik és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell, hogy viselkedjenek. ” Ez az alapelv tükröződik az Európai Unió Alapjogi Chartájában is: „Az emberi méltóság sérthetetlen. Tiszteletben kell tartani, és védelmezni kell ” Ez a nagyon fontos alap-jog azonban nincs kellően megalapozva, olyan kijelentés marad, amely mögött nem találunk egyértelmű, kétségbevonhatatlan hivatkozási alapot. A dokumentumok utalnak ugyan az emberi értelemre, lelkiismeretre, az európai népek hagyományaira , de ezek az egyébként valóban nagyon fontos emberi adottságok, képességek, erények csupán olyan jelzések, amelyek az ember sebzettsége (egyéni és társadalmi törékenysége) miatt bizonytalanok lehetnek. Az emberi értelem és lelkiismeret tévedhet, a népek hagyományai pedig nem mindig képviselnek azonos, általánosan érvényesnek elfogadott értékeket.

Ezzel magyarázható, hogy a pápa azzal a kéréssel fordult az európai alkotmány szerkesztőihez, hogy – a történelmi hűségnek megfelelően – mint szilárd és egyértelmű alapra, hivatkozzanak „Európa vallásos, főleg keresztény örökségére .” Európa az a földrész, ahonnan a kereszténység a létrejöttétől kezdve gyökeret vert és ahonnan világ többi része felé is kisugárzott, miközben Európát magát is átformálva e földrész lelkiségét máig ható módon meghatározza – akkor is, ha ezt a tényt sokan nem szívesen veszik tudomásul, illetve igyekeznek csupán a múlt részének beállítani.

A kereszténység a minden embert egyaránt jellemző és megillető emberi méltóság megalapozásnál nem valamiféle közmeggyőződésből, közmegegyezést rögzítő, de többségi döntéssel bármikor megváltoztatható törvényből, hanem az ember Istenképiségéből indul ki. A Szentírás úgy mutatja be az embert, mint aki isteni vonásokat hordoz : „theoform”. Ennek az isteni kinyilatkoztatásnak több lényeges következménye van. Az egyik ilyen következmény az ember méltósága. Az embert, mint személyt tehát nem családi származása vagy erkölcsi tulajdonságai miatt kell tisztelni, hanem azért, mert Teremtőjének vonásait hordozza. Az istenképiség azonban nemcsak méltóságot, hanem feladatot is jelent az ember számára: Az embernek hasonlóvá kell válnia ahhoz, aki megalkotta őt. Az ember ezt a feladatot elsősorban a szabadsága révén tudja megvalósítani, amellyel azonban vissza is élhet. Az istenképiségből származó emberi méltóságnak, a társadalmi életre nézve is fontos következményei vannak. A teremtés: az, hogy Isten minden egyes embert a saját képére és hasonlatosságára teremt, olyan méltóságot adott az embernek, amely fölötte áll a nemek, fajok, vallások, kultúrák, vagyoni helyzetek és osztályok közti minden különbségén.

A szeretet és szolidaritás keresztény értelmezése

Az Európai Unió Alapjogi Chartájának preambuluma az emberi méltóságból indul ki, logikusan ehhez kapcsolja a szabadság és az egyenlőség elvét, majd ezután a „szolidaritás osztatlan és egyetemes elvére” hivatkozik . A részletesebb kifejtésnél pedig azokat a törvényeket rögzíti, amelyek a szolidaritás szellemében védik a legfontosabb emberi értékeket. Ide tartoznak azok a törvények is, amelyek a szolidaritás szellemében védik a személy legfontosabb jogait. Ilyenek például a munkához, a családhoz, az egészségvédelemhez és a környezetvédelemhez való jogok . Valóban: a szolidaritásnak, mint a másik emberrel való sorsközösség vállalásnak az élet minden fontos területére ki kell terjednie.
Érdemes a szolidaritás fogalmát keresztény szempontból is megvizsgálni: Vannak-e a kinyilatkoztatásból táplálkozó gyökerei? A keresztény tanítás szerint igen, mert Istennek Jézusban „felragyogott” szeretete indítja az ember arra, sorsközösséget tudjon vállalni a nehéz helyzetben levő embertársával . Az Isten szeretetéből táplálkozó szeretetnek azonban, az evangélium üzenet szerint, minden ember felé meg kell nyilvánulnia, abból még az ellenséget sem szabad kizárnunk. Ez a természetfeletti kegyelemből táplálkozás „segít bennünket abban, hogy a ‘másikban’ személyt, népet, nemzetet lássunk, és ne valamiféle eszköznek tekintsük…, hanem tekintsük őt hozzánk „hasonlónak”, „segítőtársnak”, aki hozzánk hasonlóan részt vesz az élet lakomáján, amelyre Isten minden embert egyaránt meghívott” .

Az Európai Unió hivatalos jelmondata: „Egység a sokféleségben” (In varietate concordia) még kifejezőbbé válik, ha hozzátesszük az európai kulturális örökség vonatkozásában használatos második részét is – „sokféleség az egységben”. Európa lelkiségének ugyancsak fontos összetevője az a gazdagság, amely nem utolsó sorban a nyelvi, kulturális sokszínűségben is megmutatkozik. Egyes gondolkodók ezt a változatosságot visszavezetik (egyebek között) a földrész földrajzi-morfológiai „cizelláltságára” – jól körülhatárolható tengerparti öblök-szakaszok és kontinentális egységek mozaikjára, mint sajátosan eltérő környezeti kihívásokra, amelyekre az emberi közösségek az általuk adott válaszok sokféleségével reagálnak. Innen eredeztethető az Európa századait és társadalmait (a regionális eltérések ellenére is) általánosságban jellemző innovációs törekvés és képesség is. Meg az a bámulatos megújulási képesség is, amellyel Európa a történelme folyamán különféle (akár éppen a kereszténységet is érintő) válságok és katasztrófák, legutóbb az e földrészről kiinduló és azt a legjobban sújtó két világháború után is fel tudott mutatni.

Az önrendelkezés, s azzal összeforrva a „szubszidiaritás” eszméje mentén kibontakozó közösségi identitásokat történetileg is a kereszténység illeszti az azokat összefogó európaiság keretei közé, felülírva ezzel a kizárólag emberi-hatalmi törekvések szerint alakuló politikai entitások változásait. Az európai lelkiségen belül lehetnek (vannak is) regionális eltérések – nyugat, közép, kelet – vagy éppen észak és dél viszonylatában, mégis: (és különösen akkor) ha más földrészek – kultúrák felől nézzük, Európa „mássága” – múltja, jelene, civilizációja és kultúrája, és főképpen: lelkisége – nem értelmezhető és nem érthető meg a mindezekbe mélyen beívódott kereszténysége nélkül. Ezek után az sem lehet igazán kérdéses, hogy az előzőkben kifejtetteknek mi a jelentősége egy lelkiségében is európai Európa jövőjére nézve…

Európa lelkiségéről szóló rövid írásunkat összefoglalva elmondhatjuk, hogy földrészünk lelkiségének gyökerei a zsidó-keresztény vallás által megőrzött-megélt kinyilatkoztatásban találhatók meg. Azok a legfontosabb etikai fogalmak is, amelyeket az európai dokumentumok használnak (például emberi méltóság, szolidaritás), csak a Szentírás tanítása szerint értelmezhetők, arra vezethetők vissza. Ahhoz, hogy Európa lelkiségében megújuljon, vissza kell térnie ezeknek a fogalmaknak eredeti értelmezéshez, átélve azt, hogy Isten végtelen és ingyenes szeretete indítja az embert arra, hogy közösséget alkosson és közös lelkiségben éljen.