„Elérkeztünk időszámításunknak ahhoz a pontjához, hogy számon kérhessük és tisztázzuk az elvesztett területek sorsát.” Arany Tibor, egy ’56-os pesti srác élete című könyvében nyilatkozik így. Ezt olvasva az utódnemzetek fiai újabb bizonyítékot vélhetnek felfedezni arra, hogy a magyarok még mindig revánsot akarnak venni Trianonért. Ha így gondolják, kérem, olvassanak velem tovább: „mert ezért az egyért is érdemes bennmaradni az Európai Unióban, hogy ezeket a problémákat őszintén ki lehessen tárgyalni. És ezzel le kellene zárni Közép-Európa nemzetek közötti vitáját: a béke felé haladni, hogy megszűnjön a hazugságok tömege, a félrebeszélések, az agyak összezavarása.
LEGYÜNK EGY LÁNCSZEM, AMI ÖSSZEKÖTI EZEKET A NÉPEKET.”
Ugye ez nem a határvita újranyitása? A területek sorsa nem a közigazgatás kérdése, hanem a rajtuk élő emberek élete. Arany Tibor persze sokakkal együtt csalódik, ha az Európai Uniótól, mint intézménytől ezen a téren valamit vár. A kérdést nekünk, a Kárpát-medencében élőknek kell megoldani. A megoldás módja azonban pontosan az, amit Arany Tibor kimondott. Mi, a Charta XXI aláírói vele együtt a béke felé akarunk haladni, „hogy megszűnjön a hazugságok tömege, a félrebeszélések, az agyak összezavarása.”
Köszönjük Tibor!
Surján László