Megjelent az Együtt, a kárpátaljai irodalmi folyóirat 2024/4. száma, amit minden irodalomkedvelőnek és a határon túli magyar kultúra iránt érdeklődőnek szíves figyelmébe ajánlok.

A gazdag tartalom ismertetésére nem vállalkozom, de egy cikkre mindenképp fel kell hívnom a figyelmet. Kovács Sándor honismereti tanulmánya a Hányatott sorsú magyar emlékek a máramarosi-medencében címmel jelent meg. Ebben az írásban olvashatunk a técsői magyar zászló történetéről.

A város legfontosabb műemléke a középkori eredetű református templom. 1997. november 3-án, a templom felújítása során, Forvald Sándor és Révész Bálint presbiterek a tetőtér egyik rejtett zugában egy szúette ládában egy zászlóra és egy széles szalagra bukkantak. A dupla brokátból varrott, 2×1,5 méteres piros-fehér-zöld, gyönyörű hímzésű zászlót és a 300×30 cm-es fehér brokátból készült zászlószentelési szalagot Kocsis Sándorné hímzőmester szakszerűen megtisztította és restaurálta. A zászló egyik oldalán, a fehér sávban az angyalos középcímer látható. Fölötte köríves feliratban a HAZÁDNAK RENDÜLETLENÜL szavak, alatta pedig a LÉGY HÍVE ÓH MAGYAR olvasható. A másik oldalán, a fehér mezőbe, egy ovális alakú keretbe hímezték Magyarország patrónáját. Fölötte a TÉCSŐI FÜGGETLENSÉGI, alatta ÉS 48-AS PÁRT 1905. évben felirat olvasható. Az arany rojtokban végződő szalag egyik ágára arany szálakkal hímezték a zászlóanya nevét: „Özv. Erdő Imréné, 1906”, a másikra pedig: „a técsői függetlenségi körnek”. A técsői reformátusok úgy döntöttek, hogy a továbbiakban a zászlót a templomban helyezik el. Akik nem ismerik ezt a történetet aligha hinnék el, hogy van református templom, amelyben Szűz Máriának, Magyarország patrónájának képét láthatjuk. (Persze a reformáció nem Mária létét, hanem tiszteletének egyes túlzásait vetette el.)

A zászlónak kétszer volt kiemelt szerepe. Károly király a frontra vezető útján megállt Técsőn, s akkor ez a zászló is köszöntötte őt. Senkit nem zavart, hogy a zászló eredetileg a Függetlenségi és 48-as párt zászlója volt: a técsőieknek, a hazát jelentette. 1918 után persze rejtegetni kellett. Sok házkutatás ellenére a zászló túl élte a csehszlovák korszakot. 1939-ben került elő, amikor március 15-én a magyar csapatok bevonultak. Feltehetően 1944-ben, az orosz bevonulás előtt bújtatták el a templom padlásterébe.

Hogy mit jelent ez az emlék a técsőieknek? Kovács Sándor ezt így írta le:  „a bátor magyar técsiek – ők magukat ugyanis így nevezik – nemzetük iránti elkötelezettségüket, szeretetüket még a retorzióktól való félelmükben sem adták fel, ebben a zászlóban öltött testet a magyarságtudatuk mindent felülmúló érzése, a szülőföldjüket elorozó idegen hatalom mulandóságába vetett bizalom, és egy szebb, boldogabb jövő reménysége.”

Hány és hány anyaországi emberben hűlt ki a hazaszeretetnek ez az áldozatra is hajlandó lángja! Vegyünk példát a técsiekről!

Surján László