Nemzetek közötti megbékélés elképzelhetetlen, ha közösen átélt történelmüket egymással homlokegyenest ellentétesen értelmezik, s ha ezt az értelmezést nem a szaktudomány, hanem a politika irányítja. Történelmi számvetés és elszámolás szükséges ahhoz, hogy a szomszédos, évszázadokon keresztül együtt élő nemzetek között megszűnjön a kölcsönös bizalmatlanság. Az európai nemzetek között előbb a kontinens nyugati felén (francia–német), majd a peremterületeken, északon (finn–svéd) és délen (osztrák–olasz) jórészt már a múlt század harmadik harmadában lezajlottak ezek a megbékélési folyamatok. Néhány évtizedes késéssel az új évezred elejére elérkezett az idő, hogy a mi régiónkban is lejátszódjék ugyanez.
Annak érdekében, hogy ne a jelen befolyásolja a múltat, hanem a múlt tényeire építsük a jövőt, adott esetben két nemzet közös múltjára a közös jövőt, harag és elfogultság nélkül kell szembenézni azzal, hogy mi történt. Szembenézésről van szó, mert egyetlen nemzet sincs, amelynek múltjában nem történtek hibák, olykor akár bűnök is.
A feladat elvégzésben tehát oroszlánrész jut a független szakmai tudományos szervezeteknek. E felismerés jegyében a Magyar Köztársaság és a Szerb Köztársaság államfőinek 2009. novemberi találkozóján született megállapodás nyomán alakult meg a Magyar–Szerb Akadémiai Vegyes Bizottság. 2015 november 11-én a Megbékélés Szabadegyetemének vendégei a magyar tagozat vezetői: Dr. Kocsis Károly akadémikus, igazgató, MTA CSFK Földrajztudományi Intézet valamint Dr. Hornyák Árpád PhD, habil. dr., egyetemi docens, Pécsi Tudományegyetem BTK Modernkori Történeti Tanszék voltak..
Előadásukról beszámolt az Újvidéki Televízió, a beszámoló letölthető IDE KATTINTVA.

Ezen az estén Kocsis Károly professzor előadásából megismerhettük, hogy hogyan változott a Délvidék népessége a XIV századtól napjainkig. Hatott a térségre az oszmán hódítás, a Habsburgok betelepítési politikája és természetesen a két világháború, de még Jugoszlávia szétesése is. E hatások egyike sem volt kedvező a magyarok számára.

A Vegyes Bizottság titkára, Hornyák Árpád docens bemutatta, hogy a szerb féllel szoros együttműködésben miként rögzítik aprólékos munkával az 1941 és 1948 között történteket. Nem könnyű a feladat, hiszen mindkét félnek nehéz érzelmileg függetlenül nyúlni a kérdéshez. Ahhoz, hogy valóban sine ira et studio, azaz harag és elfogódottság nélkül szemlélhessük a múltat, hogy bűneinket kölcsönösen megbánjuk és a másiknak megbocsássunk, szembe kell néznünk a tényekkel. Ezt a tényanyagot gyűjtik most össze a kutatók. Örömmel hallottuk, hogy a szerb fél teljesen nyitott, kész az együttműködésre.