A horvát-magyar viszony történetéről rendezett programot pénteken Budapesten a Párbeszéd Házában a kárpát-medencei népek megbékéléséért 2010-ben indított Charta XXI. mozgalom. Az MTI tudósítása jelentős esemény a Jean Monnet estek történetében.

Az estének két fontos üzenete volt: a horvát-magyar kapcsolatok akkor voltak rendezettek és mindkét nép számára gyümölcsözők, amikor a teljes egyenlőségre, azaz mai szóval a horvátok autonómiájára épültek. Amikor ez sérült, a kapcsolat megfeszült, de öldöklő, népirtással járó háború soha nem volt közöttünk. A másik fontos elem: sürgősen lépni kellene az iskolai könyvek szövegének egyeztetése terén, mert mindkét oldalon hibás szemlélettel beszélnek kapcsolatainkról.

Ezek után álljon itt teljes terjedelmében az MTI tudósítás:

Előadásában Sokcsevics Dénes egyetemi tanár, a horvát történelem, irodalom, művészetek jó ismerője kiemelte, hogy a térségben a magyar és a horvát nemzet rendelkezik az államiság legrégibb hagyományaival, több mint nyolc évszázadot egy államközösségben éltek meg és ez az együttélés többnyire mindkét népnek javára szolgált.

Kritizálta a tankönyveket, amelyekben még ma is az áll, hogy I. László Árpád-házi király meghódította Horvátországot, “holott ez nem klasszikus hódítás volt, a fegyveres erőt nem hagyta ott. Később sem volt erre szükség, ugyanis Szent László utóda, Könyves Kálmán kompromisszumot kötött a horvát előkelőségekkel, 1102-ben Tengerfehérvárott, a mai Biográdban Horvátország és Dalmácia királyává koronázták” – jegyezte meg, hozzátéve, hogy ettől az időponttól számítjuk az államközösség fennállását, amely Európa történetének egyik leghosszabb és legsikeresebb állami együttélése volt.

A magyar és a horvát rendek a 16-18. században együtt léptek fel a Habsburgok abszolutista törekvései ellen, a nemesi, rendi államban megjelentek a nemzeti gondolat első csírái, mert úgy gondolták, hogy idegen dinasztia uralkodik a formálódó dunai birodalomban. A fő ellenség azonban a török volt. A horvát rendek a 17. században eljutottak a teljes egyenjogúság gondolatára, de ez sem okozott szakítást, a török veszély egybetartotta a két felet. De nemcsak a török veszély, hanem az olyan horvát főnemesek – mint a Zrínyiek – is, akik magyarnak és horvátnak vallották magukat, ezzel összekötve a két nemzetet.

Ártott a kapcsolatoknak a Wesselényi-féle összeesküvés (1664-1671), amely a Zrínyiek és a Frangepánok vesztét hozta. A Habsburgok brutálisan széttörték az együttműködést, megriasztották a horvát nemességet.

A magyar rendek az 1790-es budai országgyűlésen azt akarták elérni, hogy a magyar legyen a hivatalos nyelv a Kárpátoktól az Adriáig, de a horvát képviselők tiltakoztak. Itt kezdődött a törés, de még nem a szakítás a két nemzet között. A horvátok az addig használatos latint akarták, mert különben hátrányba kerültek volna a hivatalokban a magyar nyelvvel szemben.

1848-ban fölerősödött az illír mozgalom, a nemzeti gondolat ügye a horvátoknál, föderalizációt akartak a többi szláv néppel, a magyar-horvát államközösséget azonban a bécsi udvar a saját birodalmában akarta tartani. A magyar reformista ellenzék a dualista módszeren gondolkodott. A végkifejlet Jelasics, a birodalmi központ emberének támadása volt. 1849 után a horvátok ismét a magyarok felé fordultak, mert nem akartak Béccsel közösködni.

A horvát unionista párt 1868-ban kiegyezett Deák Ferenccel, ez sajátos ötvözete volt a paritásos és az alárendelt viszonynak. Magyarország elismerte Horvátországot külön politikai nemzetnek, a pénz- és a gazdasági ügyek voltak csak közösek, ezt kizárólag a két országgyűlés változtathatta meg.

“A horvátok a kiegyezéssel elégedetlenek voltak, de látszik, hogy nyertek, mert lerakták a horvát nemzetállam, a polgári társadalom alapjait. A teljes szétesés az I. világháború után következett be, a térség kiszolgáló kis országokra hullott” – fogalmazott az egyetemi tanár.

Ha a régióban mindenki az Európai Unió (EU) tagja lesz, a politikusoknak fel kell ismerniük, hogy a térség kis államainak össze kell fogniuk, meg kell egyezniük, mert ez a fölemelkedésük egyetlen útja – foglalta össze Sokcsevics Dénes.

A Charta XXI. mozgalom azért szervezte az estet, mert Horvátország nyáron az EU tagja lesz.

Ez áll az MTI anyagában, de az utolsó mondat tévedés. A Charta XXI havi rendszerességgel tartja a Jean Monnet esteket, a Charta szellemiségének megfelelő témákat választva. Ettől függetlenül örvendetes, hogy a rendezvényről hírt adtak. Azt ugyan elfelejtették megemlíteni, hogy azon megjelent dr. Gordan Grlic Radman, Horvátország nagykövete és Navracsics Tibor miniszterelnök helyettes is. Ha magyarul írja a nevét, szerzőnk akkor a Sokcsevits Dénes formát használja. A hibák ellenére köszönjük, MTI.

Surján László