2023. augusztus 26-án a Charta XXI. delegációja szlovák barátaink meghívására megkoszorúzta a vezekényi csatatéren lévő emlékművet, előtte tisztelgő látogatást tett Orosch János nagyszombati érsek úrnál, aki szentmisét mutatott be a csatában életüket vesztettekért, közöttük az Esterházy család négy tagjánál, akinek sírját szintén megkoszorúzták. A magyar nyelvű prédikáció szövegét teljes terjedelmében közöljük. A beszéd leirata Solti Ferenc chartatársunk által készített videóból készült, aminek átengedését hálásan köszönjük. A szlovák és a magyar delegációt az érsek úr ebéddel is lepte meg.

Kedves jelenlévő testvérek!

Indiában található a világ legnagyobb fügefája. Léggyökerei ezerháromszáz nagyobb, háromezer kisebb törzset alkotnak. Lombja olyan hatalmas, hogy árnyékában egyszerre kétezer ember is megpihenhet és menedéket találhat a nagy melegben, ugyanis lombjának átmérője fél kilométer. Az emberek között is van nem egy kiemelkedő személyiség. Ilyen személyekre emlékezünk ezen a napon, augusztus 26-án. Az Esterházy-testvérekre, unokatestvérekre gondolunk, László, Ferenc, Tamás és Gáspár, valamint a vezekényi csatában elesett többi harcosra. Magyarokra, szlovákokra. De vegyünk az eseményeket szépen sorjában. 1652. augusztus 26-án a királyi hadak összecsaptak a török hadsereggel. A százötven évig tartó megszállás alatt sínylődő emberek védelmére Forgách Ádám újvári főúr vezetése alatt 1200 fős magyar sereg vívott küzdelmet. Egész nap folyt a harc az elkeseredett harc. A Vezekény melletti balszerencsés kimenetelű ütközetben az Esterházy család négy tagja halt hősi halált. Esterházy Imre gróf, nagyprépost oszlopot állíttatott a vérmezőn. Ott, ahol eredetileg állt ez az oszlop, most ott áll az az impozáns oroszlános emlékmű, amely emlékeztet minket erre a csatára.

Az elesett hadvezéreket nagy pompával temették el november 25-én itt nálunk Nagyszombatban. A koporsókat földig érő vörös posztóval borították le. A feljegyzések szerint ötezer lovas vitéz kísérte az elhunytakat. A koporsókat ebben a templomban itt, ebben az érseki katedrálisban ravatalozták fel. Tehát itt, a szentélyben voltak ravatalozva. Csanádi József latinul, a pécsi püspök magyar nyelven magasztalta az Esterházy-fiúk önfeláldozását, és a nagyszombati nagyprépost szólt a szlovák hívekhez is. Tehát nagyon szép, de tudjuk, hogy abban az időben az volt előírva, hogy minden olyan egyházközségben, ahol németek, magyarok és szlovákok élnek, a plébánosnak vasárnaponként minden nyelvben kellett prédikálnia. Tehát ha éltek ott szlovákok, akkor a plébánosnak szólni kellett a hívekhez szlovákul, ha magyarok, akkor úgyszintén magyarul. Pázmány Péter bíboros ezt nagyon-nagyon hangsúlyozta, és nem engedett működni olyan egyházközséget, ahol emiatt három nyelven kellett volna működni, de nem tudtak. Ezt manapság eléggé fontos hangsúlyozni, mert néha találkozunk a hívek között olyanokkal, akik valamiképpen szeretnék kihalasztani ezeket a valós dolgokat. [Azaz elfelejteni ezt a természetes igényt.]

A török elleni harcban egyetlen főúri család sem hozott ekkora áldozatot. Ezen a helyen meg kell említeni, hogy az Esterházy-családból származik egy másik kiemelkedő személyiség is, Isten szolgája Esterházy János. Tudjuk, hogy több ága volt az Esterházy-családnak, ott a galántai Esterházy például azok, akikről ma beszélünk, akik a csatában meghaltak. Itt vannak ezek a nagyon szép faragások, a mortuáliáik, azokon ki lehet olvasni azt, hogy ki melyik ághoz tartozik. Esterházy Jánosról azért beszélek, mert éppen most ezekben az években nagyon-nagyon harcolnak, nemcsak magyarországi testvéreink, hanem felvidékiek is azért, hogy Esterházy János legyen boldoggá avatva. Nagyon jól tudjuk, hogy miért, és örülnénk annak, hogy ha végre közösen tudnánk megünnepelni boldog Eszterházy János ünnepét.

Ma, amikor elkeseredett harcok folynak a határaink közelében, fel kell tennünk a kérdést, hogy miért ünnepelhetünk? Mit jelent ez az életáldozat számomra? Valaki azt mondta, Isten nem tudja megkérdezni, milyen autót jártatok, csak azt, hogy felvettétek-e azokat, akiknek nem volt kocsijuk, és szükségünk volt rá. Ilyenkor mindig eszembe jut egy nagyon kedves történet, mikor negyvenöt évvel ezelőtt egy család, aki gazdagabb volt a többinél, autót vett. Abban az időben ez nem volt mindennapi esemény. Most már nem emlékszem, hogy ez Trabant volt-e vagy Skoda, de persze voltak olyanok a faluban, akik irigykedtek. Ez a család minden szombaton kivitte a kocsit udvarra, és az egész család, tisztogatta, tisztította azt az autót. A többiek ilyenkor nagyon idegesek voltak, és a harag, gyűlölet még nagyobbra nőtt ellenük. Nem laktak messze a romáktól. Egyszer odament egy kisfiú hozzájuk, kérni, hogy vigyék el anyukát kórházba, mert vérzik, mert nagyon beteg. Akiknek autójuk volt, tudták, hogy az a fiatalasszony várandós volt, és segíteni kell. És abban a pillanatban máris a sofőr, a tulajdonos beszállt a kocsiba, elment a fiatal roma anyukához, és annak ellenére, hogy vérzett, gyorsan elvitte a nagykürtösi kórházba. És ez az eset teljesen megváltoztatta valóban a kapcsolatot a magyarok és a romák között. Érdekes. Erről van szó, ez a mi vezekényi csatánk. Amikor harcolni kell, szeretettel, a rossz ellen.

Mi a mai világban éppen más valósággal szoktunk találkozni. Gyűlölet uralkodik az emberek között. Sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy ez majdhogynem szégyen, a szláv nemzetek közötti szeretetlenség: szerbek és horvátok, lengyelek és oroszok, fehéroroszok… Volt olyan idő, amikor csehek és szlovákok közötti szeretetlenség. Szinte hihetetlen, ebből állt az egész történelem. És a magyarok itt a szlávok között, mindig a pánszlávizmustól féltek, hogyha a szlávok összefogtak volna, akkor a magyaroknak lett volna mitől félniük, a rengeteget szlávtól – de a szlávok önmaguk között, egymás között sem tudtak békességben, szeretetben élni. S én nem akarom azt mondani, hogy ez a magyarok szerencséjére, ez nem szép kifejezés. De tényleg a mai napig is folyik ez a gyűlölet, ez a harc, politikusok között. Majdnem hihetetlen. Most említettem a szlovákokat, de nézzük most a magyarokat. Magyarországon is mennyi gyűlölet folyik egyes pártok között, ez valami hihetetlen. De miért? Miért? Hát azért, mert nem szeretjük eléggé az országunkat, nemzetünket, nincs bennünk az az igazi szeretet, amely ott az Esterházyak között és abban a csatában benne volt, hogy közös országukat megvédjék a törököktől.

S végezetül idézzem Erdő Péter bíboros vasárnapi beszédének egy gondolatát: Bízom abban, hogy meg fog valósulni az én nagy óhajom: a világon legyen béke, szűnjenek meg az ellenségeskedések, értelmetlen testvérharcok. Ebben a szentmisében is, kedves testvérek, ezért imádkozzunk.

Dicsértessék a Jézus Krisztus.

A vezekényi csatában elesett négy Esterházy síremléke Nagyszombatban

A nagyszombati székesegyház szentélye, ahol az elesett Esterházyakat felravatalozták