Bizonyára meglepődnek a magyar turisták, ha a Márvány-tenger melletti Izmitben egy székelykapu kerül a szemük elé. Rodostót, Rákóczi menedékét számon tartjuk, de kevesebb szó esik Thököly Imre és Zrínyi Ilona száműzetéséről illetve fogságáról. Thököly Izmit közelében kapott egy a bujdosók megélhetését biztosító birtokot a szultántól, ott halt meg 1705-ben. Izmit városa pár éve Thököly Imre és Zrínyi Ilona emlékmúzeumot létesített. A múzeumpark bejáratát 2014 óta hatalmas székelykapu ékesíti. A kapuról így írt a Székelyhon.ro: „nem akármilyen hely és kapu ez. Tölgyfa oszlopai a Hargita-alji Lövétéről, a galambdúcos rész fenyődeszkái Zágonból, a zsindej Gelencéről származik. A Haszmann testvérek alsócsernátoni faragóműhelyében vált szemet gyönyörködtető székely kapuvá, amelyet székely emberek szereltek össze az odaszállított elemekből. Ennek a kapunak lelke van, hiszen amikor a székely ember kivágja a fát, megsajnálja és addig faragja, míg belefaragja a lelkét. Az izmiti kapu minden székely és magyar ember lelkét hozta ide, mert közadakozásból készült: Hargita, Kovászna és Maros megye önkormányzatai, közbirtokosságai, közművelődési egyesületek, civil szervezetek és magánszemélyek anyagi és erkölcsi támogatásából állt össze.”

Ebben az írásban azonban nem Thököly és Zrínyi emlékéről lesz szó, de az még ide kívánkozik, hogy Zrínyi Ilona az egyetlen nő, aki kitüntetést kapott a szultántól, mégpedig az ostromlott Munkács várának három évig tartó hősies védelme miatt.

Izmit ókori neve Nikomédia. Itt szenvedett vértanúságot a 278 táján született Hadrianus (Adrianus, Adorján) centurio, aki a IV. század elején Nikomédiában a halálra ítélt keresztényeket őrizte. Megdöbbent azon, hogy ezek, bár kivégzésükre vártak, öröméneket zengtek. Hatásukra maga is keresztény lett, és osztozott a sorsukban. 306. március 4-én végezték ki.

Az Izmit tudtommal nem ápolja Szent Adorján emlékét, ám itt a Kárpát-medencében nyolc település is viseli a nevét. Ezek Trianon után jórészt Romániába, Szerbiába, Szlovéniába kerültek, de maradt kettő a mai Magyarországon is. (Adorján [Szatmár vármegye], Adorján [Bács vármegye], Adorjánháza, Adorjánfalva, Görgényadorján, Kisadorján, Lispeszentadorján, Nagyadorján). A Szent Adorján tisztelet elterjedését nemcsak ez a nyolc településnév jelzi. Valaha például Mártély neve Szentadorjánmártély volt. Nem nehéz a Mártélyban felismerni a mártír szót. Mártélyt még Szent István adományozta a zalavári bencés kolostornak. Vannak olyan települések is, amelyek templomának védőszentje Szent Adorján, de a település neve ezt nem jelzi. Ilyen például Söjtör.

Pontosan nem tudjuk, hogy az ókori keresztényüldözéseknek hány vértanúja volt. Mi indokolja, hogy a mi régiónkban épp Hadrianus tisztelete terjedt el ilyen nagy mértékben?

A feleletért Hadrianus legendájához fordulhatunk. Az, hogy egy frissen házasodott, ígéretes katonai pálya előtt álló fiatal katonatiszt mindent feláldozzon egy eszme érdekében, úgy tűnik jobban megérintette a korabeli keresztényeket, mint sok más közember kivégzése. Ráadásul nem minden keresztény volt elég bátor. Többen – arra hivatkozva, hogy „adjátok meg a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami az Istené”, – hajlandók voltak áldozatot bemutatni a császárnak, azzal a hátsó gondolattal, hogy ezzel csak az állam vezetőjét tisztelik meg, miközben nem fogadják el a császárt Istennek. A látványos vértanúságokat azért is híresztelték, hogy példájuk lelkileg erősítse a megalkuvásra hajlókat. (Hadrianus kivégzése után még hét évig tartott a Diocletianus féle üldözés.) Ezért Hadrianus az egész ókori keresztény világban ismert szent lett. Ereklyéi eljutottak Rómába és onnan Európa sok pontjára.

Tiszteletének pannóniai elterjedése Pribina nevéhez fűződik, aki – talán az avarok feletti győzelem emlékére – Blatnohradon (a mai Zalavár) a salzburgi érsekkel együtt templomot épített, amit 855-ben Szent Adorján tiszteletére szenteltek fel, mivel Rómából Szent Adorján ereklyét kaptak. A Kárpát-medencei Szent Adrián tisztelet kiindulópontja tehát a három nevű Zalavár, azaz Mosaburg, szlávul Blatnohrád. Ez az első Szent Adorján templom elpusztult. Mégis – írja Somorjai Ádám a Pannónia három missziója című most megjelent könyvecskéjében – Szent Adorján tisztelete újra és újra visszanyeri időszerűségét, meglehet új tartalommal megtöltve. Zalavár a szlávok számára ma is szent hely. Itt éltek egy évig a szlávok apostolai: Szent Cirill és Metód. A hozzájuk kötődő szláv liturgiát Pribina kérésére II. Hadrianus pápa engedélyezte, s ezzel a három szent nyelv: a héber, a görög és a latin mellé emelte a szlávot is.

Az első Szent Adorján templom alapfalai

A Szent Adorján tisztelet nem szűnt meg a magyar honfoglalással, sőt úgy tűnik, hogy a középkorban a zalavári zarándokhelyet már magyar eredetűnek tartották. A régészek pár évtizede feltárták a legelső Szent Adorján tiszteltére emelt templom alapjait, amelyet nemcsak érdeklődő turisták látogatnak. Körmenetben jönnek ide minden évben a hévízi ortodoxok, hogy tisztelegjenek a szent előtt. Június harmadik hetének szombatján a szlovák és magyar tábori püspökség szervez közös zarándoklatot a katona szenthez, egyben Szent Cirillt és Metódot is ünnepelve. A szláv nemzetek az elmúlt évtizedekben emlékoszlopokat emeltek itt, hiszen innen indult a szláv istentiszteleti nyelv, ez a szláv írásbeliség egyik kiinduló pontja.

E részben közös megemlékezések kapcsán át kell gondolnunk a szláv-magyar együttélés kezdeteit is. František Palacký, aki a XIX. században megírta a Cseh nemzet története Cseh és Morvaországban című művét, úgy fogalmazott: „A magyarok a szlávok végzete”. Rárímel erre a szlovákok körében egy időben agyonhangsúlyozott, mára lassan eltünedező felfogás az ezeréves magyar elnyomásról. Ugyanakkor szaporodnak azok az adtok, amelyek szerint a Kárpát-medencében a magyar jelenlét nem a honfoglalással kezdődött, hanem régebbi. Indokolt tehát a magyar és szláv kapcsolatokat is nem ezer, hanem legalább 1200 év távlatában vizsgálni. Így jobban érthető, hogy miért került be nyelvünkbe sok vallási és földművelésre vonatkozó szláv szó. Talán nem tévedek, ha úgy vélem, a szóátvételek együttélést, élő kapcsolatokat tételeznek fel, s nem alávetettséget. A honfoglalásnak a szlávok számára nemcsak az volt a következménye, hogy a délszlávok és az északiak közé beékelődött a magyarság, hanem az is, hogy a Kárpát-medencében megerősödött államalakulat ellenállt a németek keleti terjeszkedésének. Somorjai Ádám, aki az említett könyvében, – aminek egyfajta áttekintése, részleges ismertetése ez az írás, – élesen fogalmaz: „Ha tehát Palackýnak ma választ kellene adni, azt mondhatnánk, hogyha a magyarok nem jönnek ide, és nem alapítanak erős államot, akkor a mai visegrádi négyek államterületén németek élnének, és a német birodalom a Molotov-Ribbentrop-paktum által megszabott vonal, az ún. Curson-vonal lenne, délen pedig a Kárpátok vagy attól keletre valamelyik folyó.”

Szent Adorján tisztelete akár összekötő kapocs is lehet magyarok és szlávok között. 850 táján épült az első templom, 1019-ben alapította Szent István a másodikat, amely bencés apátsági templomként átélte a középkort, de császári parancsra 1702-ben a kanizsai kapitány végül felrobbantotta. Kövei részben átkerültek a közeli Zalaapátiban felépített új Szent Adorján templomba.

2006-ban a szlovák és magyar püspökkarok vezetősége egy közös nyilatkozatban egymáshoz való viszonyunkat a megbocsátunk és bocsánatot kérünk formulával írta le. Ez óriási lépés volt, de most talán tovább léphetünk: előtérbe kerülhetnek az együttélésnek olyan jelei is, mint a Szent Adorján kultusz, amit egy folyamat kezdetének látok. Szervesen folytatódik Szent Adalberttel, aki közös védőszentünk, és az évezredes folyamat beletorkollik a kommunizmus által mártírsorsra ítélt főpapjaink, vagy akár Esterházy János kölcsönös tiszteletébe.

Jelképes csatlakozás lehet az Adorján kultuszhoz a kapcsolatfelvétel a Kárpát-medence nyolc róla elnevezett településével. Négyet már „magáénak tekint” valaki, de a többi is méltó a figyelmünkre. Bővebben: https://fogadjszivedbe.chartaxxi.eu/kezdolap.

Szent Hadrianus története a mai ember számára is üzenet. Első helyen talán azokat a mártírokat kell említenünk, akik hitüket vállalva félelem nélkül, énekszóval készültek a mártíromságra és ezzel megtérítették Hadrianust. A meggyőzőségük nyílt vállalása mondhatni kötelező példa a mai keresztényeknek is, akik nem kevésbé pogány világban élnek, és sok országban hasonló mártír sorsra számíthatnak, mint az ókorban. De Hadrianus maga is példakép: hozzá hasonlóan fel kell ismerni a valódi értékeket és követni azokat, bármi lesz is a következmény.