A megbocsátást ki gyengeségnek tartja, ki pedig egyenesen a rossz tettek jóváhagyásának. Ez azonban a megbocsátás karikatúrája vagy balekság volna. Rédly Elemér atya számos írása szól a megbocsátásról. Ezekből egy csokrot kötött nekünk. Összeállítását 7 részletben adjuk közre. [S. L.]

3. Keresztények vagyunk, nem balekok!

Ezt mondta újraválasztott miniszterelnökünk a választásokat megelőző és a választást követő beszédeiben. Keresztények vagyunk, ez azt jelenti, hogy hiszünk a szeretet erejében és győzelmében. Fontos üzenet ez, mert az önzés és a gyűlölet világában egyedül a szeretet az, amivel mindenkit meg lehet szólítani. Mi nem legyőzni akarjuk a másként gondolkodókat, hanem megnyerni. Keresztények vagyunk és nem balekok! Nem hiszünk azoknak, iriggyé teszik az embereket és gyűlöletet keltenek.

A gyűlölet nem jó tanácsadó, mert az embert saját haragjának rabjává és embertársai ellenségévé teszi. Ez a rabság pedig elégedetlenné és rosszkedvűvé is tesz. Ezért nem bízhatunk azokban, akik gyűlöletet keltenek. Amíg pedig nem tudnak a gyűlölettől elfordulva megbékélni és megbocsátani, addig rabjai maradnak saját haragjuknak. Mi keresztények ezzel szemben készek vagyunk megbocsátani. Ez a megbocsátás azonban nem jelenti azt, hogy jóváhagyjuk ellenfeleink szavait és tetteit, és azt sem jelenti, hogy rájuk kéne szavazni, rájuk kéne bízni ügyeink intézését.

(Nemcsak) nagyböjti lelkiismeret vizsgálás. Mindennapi tapasztalatunk, hogy ha valami baj van, mindig másokban keressük a hibát. Valóban sok gazemberséggel találkozunk nemcsak a nagyvilágban és a politikában, hanem mindennapi életünkben is. A rosszat, a bűnt mindig el kell ítélnünk, de mások felett még sincs jogunk ítélkezni. Az Úr Jézus sem ítélte el a házasságtörésen ért asszonyt, amikor azt a vádlóknak: „Az dobja rá az első követ, aki közületek bűn nélkül van.” A megbocsátás természetesen nem azonos a rossz utólagos jóváhagyásával. Jézus sem hagyta jóvá a bűnös asszony bűnét. Azt mondta neki: „Menj, és többé ne vétkezz!”