„Kegyeletes tisztelgés az nagyenyedi mészárlás áldozatai előtt” A románok által más etnikumok ellen elkövetett kegyetlenkedésekről nemigen szeretünk beszélni…
De ezt is meg kell tennünk, beszélni kell történelmünk árnyoldalairól. Azokról az atrocitásokról, amelyeket magyarok követték el, már negyedik osztályban tanultunk! Sajnos ezzel párhuzamosan mellesleg mást is magunkévá tettünk, éspedig azt, hogy a románok jók és szelídek, a magyarok pedig rossznak és kegyetlenek. Így, tömegesen……
Jó lenne, ha akkor mikor az egyik fél támad s egyoldalúan hivatkozik egyes múltbeli atrocitásokra, meg tudnánk neki magyarázni: szerencsésebb lenne, ha nem csak az egyesek által elkövetett, hanem minden kegyetlenkedésről beszélünk, végsősoron mindegyik gyilkosság volt.
1849. január 8-9 én történtek az egyedi (románul Aiud, Enyed, Nagyenyed, szász nyelven Änjet, Stroßbrich, németül Straßburg am Mieresch,) mészárlások. Akkor kb. 600, többnyire magyarajkú lakós (a források 600-1000 főről tesznek említést) vesztette életét. A felfegyverkezett, csapatokban összeverődött román parasztok (egyes források szász csapatokról is beszélnek) Axente Sever és Simon Probu Prodán vezetése alatt, akiket a forradalom leverése után az osztrák hatalom ártatlannak nyilvánított, a várost teljesen kifosztották.

Több, a civil háborúk témakörével foglalkozó szakirodalom tanulmányozása után sem tudom megérteni: hogyan tudott egy békésnek induló forradalom egy kegyetlen civilháborúvá fajulni (a mócok és a székelyek által elkövetett mészárlások tanúskodnak erről). Ezekkel a tettekkel egyik fél sem büszkélkedhet……..
Így, záróakkordként még szeretnék valamit mondani: elérkezett a pillanat, amikor be kell végre fejezni azt, hogy az őseink által 100, 150, vagy 500 évvel ezelőtt elkövetett tettek miatt egymást vádoljuk. Nekünk és kortársainknak egyetlen kötelességünk van: meg kell tanulnunk egymást kölcsönösen tisztelni, úgy ahogy vagyunk, a rossz és jó tulajdonságainkkal együtt. Kiemelném: nem tolerálni, hanem tisztelni egymást, jóban, rosszban együtt lenni.
Mint az igazi erdélyiek.
Nem szavakkal, hanem a tetteinkkel.
Forrás: http://corbiialbi.ro/index.php/contact/916-un-pios-omagiu-victimelor-masacrului-din-aiud/
Fordította: Jankó Sujánszky Erika