Szinyei Andrásnak, Hatvan alpolgármesterének beszédében a megbékélés gondolatai olyan természetességgel jönnek elő, mintha csak mutatni akarnák: mozgalmunk elsősorban magatartási forma és életmód.

Kedves Losonciak, Tisztelt Ünneplő Jelenlévők!

Köszönöm a kedves felkérést, örömmel jöttem, mert szép emlékek fűznek Losonchoz és Hatvan is több szálon kapcsolódik a városhoz.
Összeköt bennünket az 1848-49-es szabadságharcban való részvételünk. Itt tudtam meg Böszörményi Istvántól, hogy a hatvani csata 1849 ápr.2-án azért győzhetett, mert az osztrák főerők Losoncnál keresték a magyar seregeket. Gáspár András honvédserege  kiegészítve a lengyel légió hős katonáival legyőzhette a nálunk állomásozó osztrákokat. Ez volt a dicsőséges tavaszi hadjárat első győztes ütközete.
Összeköt bennünket az a vasútvonal, amelyet 1867-ben építettek meg Pesttől Hatvanig, majd Salgótarjánig és 4 évvel később Losoncig. A 130. évfordulóra emlékvonattal érkeztem, mint parlamenti képviselő és a Vasutas-települések Szövetségének elnöke és a közös emlékünnepség a losonci vasútállomás előtti téren volt 2001-ben.
Jelen kapcsolatainkban biztató a Losonci Csemadok és Hatvan együttműködése  kulturális területen és egy pályázatban dolgozunk együtt a felvidéki magyar értékek összegyűjtésében.

Tisztelt Jelenlévők!
A mai napon a magyarság egyik legnagyobb ünnepére, 1848 március 15-ére emlékezünk. Ekkor tört ki a forradalom Pesten, amely a polgári átalakulás megindítója volt és a modern parlamentáris Magyarország megszületéséhez vezetett.
Amikor Petőfi Sándor elszavalta híres versét, a Talpra magyart és Jókai Mór felolvasta a 12 pontot, már nem csak a diákság hanem a pesti lakosság is az utcán követelte azok teljesítését:
sajtószabadság, közteherviselés, népképviselet, törvény előtti egyenlőség, alkotmányos berendezkedés. Az események ismertek, a követeléseket az udvar elfogadta, V. Ferdinánd a törvényeket szentesítette és júniusban már megalakult a független magyar országgyűlés, győzött a forradalom.
A bécsi udvar nem törődött bele és először a nemzetiségeket lázította fel, majd a császári seregek indultak a forradalom leverésére. Megalakult a magyar honvédsereg, amely győztes csaták során kiverte az osztrákokat Erdélyből, a budai várból és az egész országból. Az öröm nem tarthatott sokáig, az orosz cár sietett az osztrákok segítségére és hatalmas seregével beözönlött a Kárpát medencébe.
Kossuth a reménytelen helyzetben lemondott , Görgey, a hadsereg főparancsnoka pedig 1849. augusztus 13-án Világosnál letette a fegyvert.
Következett a leszámolás, a bosszú, a kivégzések.
Talán nem tűnik szerénytelenségnek, ha elmondom, hogy a 13 aradi vértanú tábornok egyike, a horvát-magyar Knézich Károly az ükapám volt, és ennek a családi vonatkozásnak is köszönhető a szabadságharc iránti elkötelezettségem.
Az 1867-es kiegyezés utat nyitott az ország gazdasági fejlődése és a nemzeti érdekek képviselete irányába.
Méltó tiszteletet kapott a forradalom és szabadságharc, szobrok, utca nevek és emléktáblák hirdették és hirdetik a márciusi ifjak és a hősök dicsőségét.
A felemelő, megható megemlékezések, ünneplések ma már természetesek, de ez nem volt mindig így és a békeszerződések után több országba került magyarok is eltérően ünnepelhetnek.
Az természetes, hogy a határon túli közös ünneplések mindig az adott nemzetrész helyzetéhez igazodnak. Hogyan tudjuk megértetni és elfogadtatni az egész magyarság nagy ünnepét?
G.B. Shaw azt mondta, hogy az angolokat és az amerikaiakat semmi nem választhatja el egymástól, csak a közös nyelv. Ennek mintájára írta Surján László volt EP képviselő, hogy a szlovákokat és a magyarokat semmi sem választhatja el egymástól, csak a közös történelem.
Szellemes megállapítás és valahol itt, a közös történelem értékelésénél kellene kezdeni a megértést és elfogadást. Amit ezer éven át együtt éltünk meg, azt egyformán kellene értenünk.
-Címereinkben a kettős kereszt azt jelenti, hogy közös királyaink apostoli királyok voltak, azaz püspököket nevezhettek ki a pápa helyett.
-900 körül bajor püspökök arról panaszkodtak, hogy a pogány magyarokkal együtt szlávok is kalandoztak!
-osztrák jelentésekből ismert, hogy szlovák falvak egész lakossága elment Kossuth zászlói alá, csak az öregek és gyerekek maradtak otthon.
-történészek szerint 40 ezer szlovák szolgált a honvédseregben, voltak tisztán szlovák egységek is.
Tapasztalatok szerint a szlovák nemzet zöme szembeszállt a Bécsből szított mozgalmakkal és a magyarsággal együttműködve akarja a saját sorsát is megjavítani. Tragikus szembenállás helyett célszerűbb lenne fegyverbarátságról beszélni.
Kossuth Lajos 1883-ban úgy emlékezett vissza 48. március 15-ikére, hogy, idézet:
„az 1848-as átalakulás egy építmény, melyen az emberiség társadalmi progressiójának egész Európát bevilágított napfénye mellett emberöltők dolgoztak. Voltak akik követ fejtettek, voltak akik meszet, homokot hordtak, voltak akik a boltozatban helybe ütötték a zárókövet”.
Kossuth jövőbelátó politikusként beszél az európai építményről és ez akkor lesz teljes, ha a magyarok, éljenek bármely államban, képletesen a nagy Európa épület bármely szobájában, egyenjogú állampolgárként élhessenek szülőföldjükön, használhassák anyanyelvüket és lehessenek szerves részei a magyar kultúrának.
Sohasem feledjük:
a márciusi ifjaknak, a honvédeknek, a falvak népének és mártír vértanúknak köszönhetjük, hogy itt és ma európai nemzetként élhetünk.
Losonc, 2016. március 13-án.