Megkezdődött a táblacsata újabb fordulója Horvátországban. Kihelyezték Horvátországban az első cirill betűs helységnévtáblákat – írta szerdán a Tportal internetes oldal, amely szerint Gospic városától keletre, a boszniai határnál fekvő megyei Donji Lapac járásban tették ki őket. (Részelt egy MTI jelentésből)

A horvát közútkezelő vállalat alkalmazottai felállították a cirill betűs helységnévtáblákat, miután több hónapig dacoltak a közigazgatási minisztérium utasításával, amely szerint végre kell hajtaniuk a kisebbségügyi törvény és a nemzeti kisebbségek nyelvhasználatáról szóló jogszabályt.
A Donji Lapac járáson kívül még 19 járásban kellene kihelyezni cirill és latin betűs helységnévtáblákat.
A közigazgatási minisztériumban remélik, hogy a kétnyelvű táblák nem lesznek erőszakkal eltávolítva. Arsen Bauk tárcavezető kijelentette: elvárja, hogy Horvátországban tiszteletbe tartsák a nemzeti kisebbségek nyelvi jogait az alkotmánnyal és a törvényekkel összhangban nemcsak Donji Lapacon, hanem az ország minden járásában és városában. A remény, inkább jámbor óhaj, nem biztos, hogy teljesül. 2013-ban Vukovár területén már több táblát összetörtek.

Horvátországban kétharmados törvény írja elő, hogy kétnyelvű táblákat kell elhelyezni azokon a településeken és közigazgatási egységekben, ahol a lakosság több mint harmada nem a többségi horvát néphez tartozik. A háborús múlt miatt különösen Vukovár városában ütközött komoly ellenállásba a törvény végrehajtása. A város horvát nemzetiségű lakói sérelmezték, hogy a cirill betűs feliratok az 1991-95-ös délszláv háborúk borzalmaira emlékeztetik őket.
Tavaly nyáron egy vukovári nacionalista civil szervezet népszavazás kiírását kezdeményezte a törvény módosítása, a kisebbségi kvóta megemelése érdekében. Több mint 520 ezer támogató aláírást gyűjtöttek össze, ami jelentősen meghaladja a választásra jogosultak törvényileg előírt 10 százalékát. Az alkotmánybíróság viszont augusztusban úgy döntött, hogy nem tartható népszavazás Horvátországban a kisebbségi nyelvhasználati jog kereteinek megváltoztatásáról, mert a javasolt kérdés nem összeegyeztethető az ország alaptörvényével. A taláros testület döntése értelmében Vukováron a városi tanácsnak a kormánnyal egyeztetve kell megtalálnia a módját a táblák elhelyezésének.
Az egész történet ismét csak egy bizonyíték arra, hogy a népek között kiengesztelődés nélkül nem lehet parancsra békét teremteni. Fájdalmas és nehéz út, amin a háború borzalmai után a horvátoknak és a szerbeknek végig kell menniük. A megbékélés fontos, sőt elengedhetetlen, ám nem lehet politikai színjátékkal helyettesíteni és nem születik meg alkotmánybírósági határozatból sem.
A horvát – szerb feszültség megmutatja, hogy régiónkban a megbékélés nem korlátozódik Magyarország megcsonkításának ügyére. Ugyanakkor közvetve mégis összefügg ez az ellenségeskedés Trianonnal, hiszen a szerbek és horvátok csak az első világháború után kerültek egy államba. Jugoszlávia viszont, ahogy Csehszlovákia sem, nem bizonyult tartós képződménynek.
A Charta XXI megbékélési mozgalomnak jelenleg 147 horvát 96 szerb anyanyelvű támogatója van.