Miroslav Jovančić (1962) festőművész, Szabadka, Szerbia
Szabadkán nőttem fel, egy olyan közegben, ahol kultúrák sokaságának találkozása a mindennapok része volt. Különböző nyelvek, szokások, zenék… egy nagy sokszinűség.
Ezzel már gyerekként szembesültem. Akkor még fel se fogtam, hogy milyen nagy kincsek között élek.
Egyszerűen, izgatottsággal fogadtam el az engem körülvevő rengeteg különbözőséget, miközben mindig újat fedeztem fel. Ennek mindig nagyon örültem.
Utópia?
Lehetséges.

Hiszem, hogy lehetséges áthidalni minden akadályt, mely napjainkat ezen az úton felmerül. Hiszek egy magasabb rendű társadalomban, mely a felfedezés és az elfogadás elvein alapul. Itt főként a kultúrális és oktatási hidakra gondolok.
Ha a híd megfelelő metafóra a különbözőségek összekapcsolására, akkor ismerek egy ilyen, hatalmas hidat, itt Szabadkán, mégpedig Duranci Béla személyében – művészettörténész, aki leginkább képviseli ezt az életérzést. Utópisztikus?

Jovancic: Utópia

Mélyen meg vagyok győződve arról, hogy nem.