A szlovák politika magyarellenessége két pilléren nyugszik. Az egyik szerint ők ezer éves magyar elnyomás áldozatai, a másik a területi revíziótól való félelem. Így nehéz de nem lehetetlen a hídépítés.

Déry Zoltán „A XX. század rögös útjain” címmel közre adta önélet- és korrajzát. A könyv hosszabb ismertetést érdemel, amelyre a hivatalos bemutató után vissza is kell térni. Most csak a kötet függelékében lévő önálló írással foglalkozom: Szlovák politika a XXI. században. A leírtakat mindenkinek ismernie kellene.
A szerző szerint a szlovák elit bebetonozott magyarellenessége két pilléren nyugszik. Az egyik az a rögeszme, hogy a szlovák etnikum a Magyar Királyságban ezer éven át elnyomatásban élt, s most kölcsön kenyér visszajár alapon eljött a bosszú ideje. A másik pillér az attól való beteges félelem, hogy a magyarok legalább a dél-szlovákiai magyar lakta területek visszacsatolására törnek.
Magam is úgy gondolom, hogy ezt a két pillért fel kellene számolni ahhoz, hogy ne üres szóvirágok legyenek a magyar-szlovák megbékélésről időről időre elhangzó kijelentések.
1. Ami a szlovák félelmeket illeti, nem kétséges, hogy egy-egy futball mérkőzésen a felhevült drukkerek alátámasztják ezeket, és az internetről is letölthetők hasonló tartalmak. Ráadásul ott van 1938 emléke: Magyarország az első adandó alkalommal visszaszerezte, a magyar lakta területek zömét. Déry Zoltán rámutat: a világ azóta nagyot változott. Nem a felvidéki magyarság létszámának csökkenése, hanem a határokról alkotott fogalom megváltozása teszi lehetetlenné sőt értelmetlenné a revizionista politikát. A magyarok többsége nem határmódosításban, hanem a gondolkodásmód megváltoztatásában érdekelt. Azt reméli, hogy a békeszerződésekben és az egyetemes emberi jogokat garantáló szerződésekben foglaltak nem maradnak üres szavak, hanem biztosítják az embereknek azt a természetes jogát, hogy szülőföldjükön megkülönböztetés nélkül, szabadon élhessenek saját önazonosságuk, identitásuk szerint.
2. Az ezer éves magyar elnyomásról szólva, a szerzőnek igaza van, hogy ez az állítás nagyon mélyen benne van a mai szlovák gondolkodásban. Erről szólnak az iskolai tankönyvek is, annak ellenére, hogy mértékadó szlovák történészek szerint ez felfogás tarthatatlan. Déry Zoltán az ezer éves elnyomás vádat azzal cáfolja, hogy szlovák nemzettudat nincs ezer éves, nem létező nemzetet pedig nem lehetett elnyomni. Ez az egyetlen pont, amellyel nem értek egyet vele. Mert az igaz, hogy a szlovák nemzettudat kialakulása újkori jelenség, de a fokozatosan szlovákká váló emberek ősei is itt éltek velünk a magyar király alattvalóiként. Ugyanazt a királyt ismerték uruknak, mint a magyarok, s ekként azonos jogokkal rendelkeztek. A szlovák jobbágy pont annyira volt jogtalan, mint a magyar, csak a mai szlovák történelemszemlélet szerint magyar jobbágy nem is létezett. A szlovák nemes is azonos helyzetű volt a társadalomban, mint aki magyarul imádta Istenét. Ez az egyenjogúság, egyenrangúság érvényesült Daniel Rapant szerint még az 1848-as áprilisi törvényekben is. Ha az ezer éves elnyomás vádjával foglalkozunk, nem az a kérdés, hogy mikortól nevezhetjük a Magyar Királyság északi peremén élő embereket szlováknak, s meddig tartjuk őket szlávnak, hanem az, hogy Szent István országában nagyon sokáig ismeretlen volt a modern világ két átka, a kollektív bűnösség és az anyanyelv szerinti diszkrimináció.

3. Végül még egy fontos gondolat. Déry a szlovák elit magyarellenességéről beszél. Emeljük ki az elit szót. A szlovák értelmiségben egyre több olyan ember van, aki inkább a magyarokkal való összefogásban látja a szlovákok Európai Unión belüli érdekérvényesítésének lehetőségét. A közemberek, egyszerű polgárok, egy településen élők között sincs állandó és kibékíthetetlen gyűlölködés. Valóban a politikai elit a szembenállás forrása. Lehet bízni abban, hogy előbb-utóbb Szlovákia is megérkezik a XXI. század gondolatvilágába és, ahogy Déry Zoltán fogalmaz, magáévá teszi az együtt élni akaró népek békés, egymást kiegészítő, szimbiózis jellegű életformáját. Igen ebben lehet bizakodni, de talán ennél többet is kell tenni: megkeresni a jó szándékú embereket és tegyen bármit a politikai elit, építeni kell az összetartozás lerombolt hídjait a két nemzet között. Ez a célja, ennek útját-módját keresi a Charta XXI. megbékélési és együttműködési mozgalom.

Surján László