A Nemzetközi Zarándoknap, a Mária Út, a „Magyar Caminó” múlthordozás, értékmentés, értékőrzés, jelen esetben jövőteremtés is! Kívánom, hogy ez a kései zarándoklat egykori Monarchiánkban jövőt teremtsen, hiszen ez nemcsak barangolás térben és időben, nemcsak egy táj, nemcsak egy nemzet és a vele együtt élő szomszédok megismerését szolgálja, de szolgálja az emberek lelki gyógyítását, vigasztalását, a belső béke meglelését, melyhez a zarándokút sok-sok alázata szükséges.

 A zarándok akár Erdélyben, akár a Felvidéken élő magyar testvéreivel gyalogolhat, imádkozhat és megismerheti a kisebbségi létnek mások számára értéktelennek tűnő dolgait: a sajátos ízeket, a helyi szokásokat.  A zarándok mindennapjainak kísérője az Isten, hiszen a körülötte élő világ minden része a Teremtőt dicséri, hívja, szólítja. A zarándoklat ünnep, mert a zarándok együtt él a szó szoros értemében Istenével. Ezeknek az Istent szerető embereknek az útja földbe tapossa a sivár globalizációt, a médiák diktálta értéktelen trendeket. A zarándok ráébred, hogy az örökkön tetszelgő, álvilágot élesztő létforma csak egy ideig járható és súlyos testi-lelki megbetegedéssel járhat. Mindenkinek a maga szűk környezetében megadatik egy ösvény, egy (zarándok) út, melyen haladnia kell…csak azt veszítjük el, amiről önként mondunk le !

 A Csíksomlyó-Mariazell zarándoklat során megismerhetjük azt is, amivel a Teremtő megajándékozott minket: a szépséges természetet, a hegyeket, völgyeket, erdőket, vizeket, az állatokat, a növényeket, olyan csodákat, melyeket óvnunk kell, mert sajnos, ahová a ma embere beteszi a lábát ott pusztít. A természettől rengeteg energiát kaphatunk, hiszen állandóan megújul, változik és ez lelkünkre, viselkedésünkre is kihat. A Teremtő ránk bízta a természetet, a környezetünket. Nekünk kell óvnunk, vigyáznunk. A mi felelősségünk óriási!

 Külön öröm számomra, hogy a zarándoklatot a családokért ajánlják fel a résztvevők! A családnál tökéletesebb szervezet nincs. A társadalom olyan alapsejtje, melynél jobbat nem lehet kitalálni. Vallom, hogy egy zökkenőkkel-vitákkal teleszőtt családi élet is több, jobb, mint a csonka, széthulló, széteső. Sajnos egyre nagyobb figyelmet kell szentelni a válságát élő családnak. Elsősorban a család előnyeit kell kihangsúlyozni, mert a családban élők egészségesebbek lelkileg, testileg, hiszen a család erőt képvisel, mely megvéd bennünket. Szeretném, ha egyre többen vállalnának minél több gyermeket, mert valahol ez életünk egyik alapértelme. Nincs nagyobb öröm a gyermeknél, aki jövőnk és fő megtartó erőnk ezen a Földön ! …Korunk családjairól igen szomorú képek tárulnak elém. Kevés boldog családot látok magam körül. Számos tényezővel magyarázható ez az állapot, de elsősorban egy teljesen torz, értékválságos, manipulált, médiák által flusztrált beavatkozással. Éppen ezért kiútként egy radikális visszatérést szorgalmaznék a valódi értékek, a múltunk, a hitünk, a kultúránk égisze alá, ahol évszázados szokásrendeknek megfelelően zajlanának a mindennapok. Ez a visszatérő attitűd számos családot menthetne meg, boldogíthatna. Sajnos a világtendenciák, melyeknek hullámai minket is sújtanak, az ellenkezőjét erősítik, de pont ezért kell ellenállni. A mai családok agyonhajszoltak, időhiányban fuldoklóak, minden a megélhetés körül forog, a felülről-kívülről diktált trendik-divatok szerint zajlik és a globalizált világ kiszolgáltatott rabszolgáivá válnak. Ebben az agyonmanipulált világban valóban nehéz értéket őrizni és közvetíteni, de nem lehetetlen.

  A minőségi élet elsődleges szempontja, hogy olyan támpontokat, támaszpontokat közvetítsünk gyermekeink számára, melyek egy egész életen át végigkísérik őket. Úgy érzem, hogy mindenkinek saját magának kell megtalálnia a hithez való utat és erre a talán a legalkalmasabb a mostani zarándokút! Vivat via Csíksomlyó-Mariazell!

Szvorák Katalin
Kossuth-díjas énekművész