A 19. Jen Monnet est egyik előadása a szlovákiai Mária Út megteremtéséről, a Közép-Európai egymásra találás lehetőségéről szólt Török András, a Közép-európai Mária Út szlovákiai koordinátora (Via Mariae, polgári társulás, Érsekújvár, Szlovákia), egyébként 2011 óta „chartatársunk”.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim,
szeretettel és tisztelettel köszöntök minden kedves jelenlévőt, és egyúttal köszönöm, az est szervezőinek, a megtisztelő meghívást. Kérem, engedjék meg, hogy a meghívóban meghirdetett program alapján, néhány gondolat erejéig, elmondjam a Közép-európai Mária Úttal (KEMÚT) kapcsolatos eddigi tapasztalataimat.
Talán egy csodának is tekinthető, amikor 2011 júniusában, a szlovák-magyar megbékélésért felajánlott, Mátraverebély-Szentkút-i zarándoklaton, Szabó Tamás úrral találkoztam, és az elnök úr megkért, hogy segítsek a Mária Út építésében Szlovákia területén. Tudvalévő, hogy a KEMÚT-nak két főtengelye van, és az észak-déli főtengely, Czestochowa és Medugorje között, az említett ország területén is áthalad.
Kezdetben a Mária Út szlovákiai építésére a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetséget kértem fel, ugyanis, ennek a Szövetségnek, immár 24 éve én is tagja vagyok. Nem egész egy év elteltével, 2012 februárjában, többnyire a Szövetség tagjaiból állt össze a Mária Út építésével foglalkozó Via Mariae, polgári társulás.
Elmondhatom, hogy a Mária Út gondolata rögtön megtetszett. Mindig is közel állt hozzám a spiritualitás és a közép-európai eszményiség gondolata. Elődeim, még a 17. század végén, a mai Vas megye területének elhagyását követően, a Felvidékre költöztek, és a Morva határhoz közeli, Erdőhát községeiben éltek (Kukló, Dojcs, Búrszentgyörgy, Székelyfalu, Magyarfalu). A családfámat tanulmányozva megtudtam, hogy ükapámtól kezdve, vegyes házasságokról beszélhetünk, azaz a férj magyar, a feleség pedig szlovák nyelven beszélő családból származott. Apai dédnagymamám származása szudétanémet volt, apai nagyszüleim és édesapám, életük jelentős részét, Pozsonyban élték át, édesanyám pedig a lengyel határhoz közeli, egykori Árva megyéből, színtiszta szlovák környezetből származik. Szüleim közös megegyezése alapján, mind az 5 gyermekük, tehát két leány- valamint két fiútestvérem és én, magyar nemzetiségűek lettünk, és magyar nyelvű oktatásban részesültünk, egészen az érettségi vizsga letételéig. A felsorolást azzal szeretném befejezni, hogy én, felvidéki magyarként, szintén egy szlovák nemzetiségű lányt vettem feleségül. Feleségem beleegyezésének köszönhetően, két, immár felnőtt lányunk, szintén magyar alap- illetve középiskolába járt, és mindketten magyar nemzetiségűek.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, saját élettapasztalataim alapján elmondhatom, hogy a nemzeti különbözet sosem okozott családjainkban gondot. Sőt, a különböző kultúrák, elsősorban a szlovák, a német és magyar, inkább pozitívan hatottak a családtagok lelki és szellemi fejlődésére. Bocsánatot kérek a személyes kitérőért, csupán szemléltetni szerettem volna, milyen aktualitása van az életemben, a nemzeteket egymáshoz vonzó Mária Útnak. Most pedig térjünk rá a Via Mariae polgári társulás tevékenységére. Összefoglalva a Mária Út szlovákiai építésével kapcsolatos eddigi munkánkat elmondhatjuk, hogy a létező turistaútvonalak figyelembevételével, kitűztük és bejártuk a Mária Út észak-déli főtengelyének szlovákiai, kb. 250 km-es szakaszát, együttműködési szerződést írtunk alá a magyarországi Mária Út Közhasznú Egyesülettel és a Szlovákia Turistaszövetséggel; az elmúlt két évben gyalogos zarándoklatokat szerveztünk a Mátyusföldön és a Csallóközben, Bacsfa-Szentantal és Máriavölgy, Deáki és Sasvár, valamint Érsekújvár és Márianosztra között. A Mária Út gondolatát az egyházi elöljáróknak is bemutattuk, úgy a nagyszombati, mint a besztercebányai egyházmegyében, s tevékenységünkre áldását adta Orosch János nagyszombati érsek és Bartal Károly Tamás, jászóvári nyugalmazott apát. A nagyszombati érsekségen a külföldi zarándoklatokat szervező lelki atyáknak tartottunk előadást a Mária Útról; a témával kapcsolatosan, szlovák illetve magyar nyelvű szórólapot és weboldalt jelentettünk meg. Az elmúlt két évben szlovákiai szálláshelyeket biztosítottunk be magyarországi, erdélyi és németországi zarándokok számára; különféle, zarándoklatokról szóló rendezvényeken képviseltük a Mária Utat, szlovák nyelvre fordítottuk a Székely János püspök úr és László Dániel festőművész által létrehozott, a Mária Út lelkületét bemutató könyvet.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, a teljesség igénye nélkül történt meg munkánk rövid bemutatása. Kérem, engedjék meg, hogy ezen kívül, arról fejtsem ki a véleményemet, miért is van szükség a Mária Út gondolatának életre váltására Szlovákiában? Ezzel kapcsolatosan úgy gondolom, hogy ez a kérdés szorosan érinti a Mária Út zarándokút-hálózatába bevont többi közép-európai országot is.
Szabó Tamás elnök úr a boldogságkeresés útjának nevezi a Mária Utat. Bencsik János, országgyűlési képviselő úr, bejárva a Mária Út Budapest és Csíksomlyó között szakaszát, átélt élményeit, a „Kiengesztelődés útja” című könyvében írta meg. A két úriember gondolataiból merítve, úgy gondolom, ahhoz, hogy igazán boldogok legyünk, elsősorban ki kell engesztelődnünk egymással. Itt pedig egy kölcsönös, őszinte szlovák-magyar megbékélésre gondolok. Nem az a célom, hogy boncolgassam a történelem folyamán egymástól kapott sérelmeket. Bizonyára, mindkét oldalon történtek hibák, ezek elemzését viszont, inkább szakavatott történészekre bízzuk. Olyan megbékélés után vágyom, amely magával hozza a két nemzet egymással szemben tanúsított pozitív hozzáállását, egymás szellemi, kulturális és társadalmi értékeinek elismerését és támogatását. Sajnos, úgy gondolom, hogy ezért a kölcsönös kiengesztelődésért, még sokat kell fáradoznunk. Elgondolkodtató, hogy az elmúlt, mintegy 2 és fél évtizedben, Szlovákiában, a demokratikus parlamenti választások eredményeképpen, a legtöbbször, olyan politikai pártok alakíthattak kormányt, amelyek képviselői kimondottan csupán a szlovák nép érdekei mellet álltak ki, sőt, sok esetben nyilatkozataik és cselekedeteik a szlovákiai magyarsággal szembeni negatív magatartásukról tanúskodtak. Ezek a pártok olyan politikát folytattak, illetve folytatnak burkolt formában még ma is, mely nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy két évtized leforgása alatt, Szlovákiában 100 ezerrel csökkent a magyarság lélekszáma. A 21. század Európájában megszorító és antidemokratikus az ún. „ellentörvény” a magyarországi állampolgárság felvétele ellen, melynek értelmében megfosztják szlovák állampolgárságától azt, aki felveszi a magyart. További, a felvidéki magyarságot megosztó intézkedés az ország észak-déli irányú közigazgatási megyékre való felosztása. Azt is el kell mondanunk, sajnos, ezt az elvet alkalmazták a katolikus egyházmegyék kialakításánál is. Szinte tervszerűnek mondható Szlovákia déli területeinek gazdasági leépítése, feláldozva az ott élő szlovák lakosságot is. A múltban, az előző államelnök és a jelenlegi kormányfő is, többször tett sértő kijelentéseket a szlovákiai magyarság rovására. Szomorú és elgondolkodtató az is, hogy a felvidéki magyarok és németek, II. világháború utáni meghurcolását – kollektív bűnösségét törvényesítő Beneš-dekrétumokat, 2007-ben, megerősítette a demokratikusan megválasztott szlovák parlament. Továbbá furcsa és diszkriminatív a Szlovák Alkotmány preambuluma, azaz előszava, amely úgy kezdődik, hogy „Mi, a szlovák nemzet…”, tehát mintha a dokumentum megalkotói és jóváhagyói tudomást sem akarnának venni a Szlovákiában élő, az összlakosság 14 %-át alkotó nemzeti kisebbségekről. Véleményem szerint az effajta magatartás összeegyeztethetetlen az Európai Unió Alapjogi Chartájával.
Mindezek a tényezők azt eredményezik, hogy a felvidéki magyarok közül, igen sokan, vagy nem vállalják a rájuk nehezedő nyomást, egészséges nemzeti öntudat hiányában, a könnyebbik utat választva, feladják nemzeti hovatartozásukat.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, mindezeket nem azért mondtam el, hogy panaszkodjak, de azért, hogy lássuk, milyen politikai illetve társadalmi környezetben kell építenünk Szlovákiában a Mária Utat. A Mária Út gondolatának elfogadtatásához nagy türelemre és diplomáciára van szükség. Igen fontos célunk, hogy Szlovákiában az emberek ne csak elfogadják, de magukévá is tegyék a zarándokút gondolatát, és tevékenyen kapcsolódjanak bele az építésébe. A negatív tapasztalatok mellett el kell, hogy mondjam, úgy, mint mi, szlovákiai magyarok, úgy a magyarországi és erdélyi zarándokok is, az egyes szlovákiai szálláshelyeken, legtöbbször szívélyes fogadtatásban, és készséges segítségnyújtásban részesültek. További örömünknek ad okot, hogy a nyitott és őszinte párbeszédnek köszönhetően, kialakulóban van egy közös, szlovákiai, zarándokszervezeteket tömörítő csoportosulás.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, mindent összegezve, úgy gondolom, hogy az elkezdett munkát, tehát a Mária Út lelki illetve fizikai síkon végrehajtott építését, folytatnunk kell. Viszont csakis az önfeláldozó szeretet, a folyamatos és őszinte párbeszéd valamint a jóindulatú magatartás eszközeivel válthatjuk valóra ezt a nagyszerű küldetést. Felszólalásomat hadd fejezzem be Assisi Szent Ferenc gondolataival:
Uram, tégy engem a te békéd eszközévé,
hogy ahol gyűlölet lakik, oda szeretetet vigyek,
ahol sértés, oda a megbocsátás szellemét,
ahol széthúzás, oda egyetértést,
ahol tévedés, oda igazságot,
ahol kétely, oda hitet,
ahol kétségbeesés, oda reményt,
ahol árnyék, oda fényt,
ahol szomorúság, oda örömet.
Uram, add, hogy inkább én igyekezzem vigasztalni,
minthogy vigaszra várjak,
inkább én törekedjem megértésre,
mint hogy megértést óhajtsak,
inkább én szeressek,
minthogy szeretetet igényeljek.
Mert önmagunkat feledve – találjuk meg magunkat;
ha megbocsátunk – akkor nyerünk bocsánatot;
és ha meghalunk – azzal ébredünk az örök életre.
Köszönöm a megtisztelő figyelmet.