A temesvári forradalom a román-magyar történelem kiemelkedő eseménye, közös ünnepe. Nem véletlen, hogy a romániai diktatúrát megdöntő forradalom éppen innen indult. Természetesen kellett hozzá Tőkés László minden áldozatra kész elszántsága, de kellett hozzá az a hagyomány, ami Temesvárt régtől fogva jellemezte: a különféle nyelvű és vallású emberek egymást nemcsak elviselő, hanem egymást megértő és becsülő közössége.

A Charta XXI mozgalom számára tehát a temesvári forradalom, amelynek idén lesz 25 éves évfordulója, különösen fontos.

Roppant sajnálatos, hogy ennek a gyönyörű forradalomnak az emléke ezalatt a negyed század alatt sokat halványult. Ezért is örömmel hívom fel a figyelmet a Temesvári Misére, amelynek történetét a napokban ismertem meg Szokolay Sándornak a Charta XXI mozgalomhoz most csatlakozott özvegyétől.

Ez a mise 1991-ben készült el. Az akkor Németországban élő Zsongor Kálmán karnagy volt a spiritus rector. Ő a Bad Kastl-i iskola énektanára és karvezetője volt. Felesége Anikó rendszeresen járt Temesvárra legalább tucatszor vitt adományt, rendszerint két teherautónyit, egyebek közt három komplett fogorvosi rendelőt. Innen jött a gondolat, hogy a temesvári forradalomnak állítson emléket egy az együvé tartozást erősítő zenemű.

Már a zeneszerzők felkérése is jelképes. Egy katolikus és egy evangélikus művész, Daróczi Bárdos Tamás és  Szokolay Sándor kapta a felkérést Zsongor Kálmántól arra, hogy olyan művet alkossanak, amely a liturgikus tartalom mellett a nemzetek közötti harmóniát is közvetíti. Szokolay írta meg a Sanctust szász dallamvilággal és az Agnus Deit délszláv dallamokra támaszkodva. Daróczi Bárdos alkotása a Kyrie és a Glória magyar és román jellemzőkkel.

Az 1991-re tervezett temesvári bemutatóra nem került sor, bár a mű időre elkészült. A Temesvári Misét azóta több helyen énekelték, legutóbb most október 25-én Szegeden. Az ötletgazda időközben meghalt, felesége viszont elérte, hogy a mű a negyedszázados megemlékezések sorában, december 18-án végre felcsendül Temesvárt is, a református templomban, ahol Tőkés László szolgált, ahonnan az egész óriási változás kiindult.

Most Halottak Napján emlékezzünk meg az áldozatokról is. Temesváron sokan áldozták életüket a szabadságért.

Az ő életáldozatuk nélkül nem érezték volna meg sem a temesváriak, sem az ország többi polgára a fel és megszabadulás örömét. A 25 éves évfordulón éljük át a gyász és az öröm egymással ellentétes de mégis összetartozó érzését.

Széthúzó, acsarkodó világunkban nagy szükségünk van az összetartozás jelképeire. A misére és a forradalom emlékére egyaránt.