Testi és lelki szenvedésről, aggodalmakról, az újabb tél túlélési esélyeiről és az Istenhez fordulás fontosságáról szól az eheti kárpátaljai levél. Gondolj bele, hogy a mai Magyarország közvetlen közelében milyen nehézségekkel kell embertársainknak megküzdeniük. Nemzeti hovatartozástól független szenvedés. [S. L.]

Ma imádság közben arra jutottam, hogy a lelki életünkben a szenvedés sokszor olyan, mint egy mozdony: nagy, büdös, nehéz és még ronda is lehet – de húz előre. Amikor nincs szenvedés, sokszor csak „elvagyunk” a lelki életben, hajlamosak vagyunk megállni, stagnálni. De ha előkerül ez a bizonyos mozdony, jó darabot tudunk menni előre. Már, ha a jó sínen vagyunk. És a mások értünk való imádsága talán ebben segít a legjobban: jó sínre tesz.

Mára sok százezren vannak a körözési listákon – érdekes módon olyan ismerősök is, akik pedig intézték a papírjaikat, pl. tanárok. Gyakran előfordul, hogy a beadott papírjaik „eltűnnek”.

Így továbbra is rengeteg család él a teljes létbizonytalanság és állandó félelem légkörében. Kérjük, imádkozzatok értük, hogy ebben ne tönkremenjenek, hanem mindennek ellenére épüljenek lelkileg. Ehhez nagyon sok kegyelem kell, mert maga a helyzet szinte törvényszerűen „tönkretevős”, különösen, hogy már ilyen hosszú ideje áll fenn. És hozzá az állandó hullámzás: talán most sikerül elintézni a papírokat – mégsem – most megint valami remény mutatkozik – megint nem sikerült – ígérik hogy meglesz – de hetek óra nincs semmi – most megint kell még valami papír – óriási erőfeszítések árán megvan – megint a várakozás – most se jó – most már jó de várni kell – most eltűntek a papírok – stb. Még azoknak is felőrli az idegeit, akik alapból viszonylag erősek.

És rengetegen vannak, akiknek semmilyen papír-reménye sincs, ők egyszerűen csak próbálnak túlélni. Minden napot. Két és fél éve.

Nagy dolog ilyenkor, amit az egyház adhat… Kérlek, imádkozzatok a közelgő lelkigyakorlatokért. És azért, hogy eltaláljuk, mi most a legmegfelelőbb „műfaj”. A közeljövőben én például két helyen is tartok majd 24 órás lelkigyakorlatot nők számára – olyat, hogy ne kelljen sokat utazni, ne kelljen túl sokáig otthagyni a családot (sokszor nincs is otthon a férj) – ugyanakkor mégis meg tudjon történni egy mélyebb találkozás Istennel, önmagával és a többiekkel. Úgy tűnik, könnyebb egy ilyenre eljönni, mint egy többnaposra – de azért azokra is van igény, és lesznek is ilyenek!

Kérlek, imádkozzatok az egyházközségi imacsoportokért is – különösen a férfiak részvételéért, akiknek sokszor nagy rizikó elmenni egy ilyen alkalomra.

Kezdődnek a hidegek. Hála az adományoknak, sok helyen van már generátor vagy inverter, főleg az intézményekben, ahol nélkülözhetetlen a működéshez. Dolgozunk azon, hogy minél több családnak is jusson – és köszönjük mindenkinek, aki segített ebben!