Rákóczi szlovák szemmel

Rákóczi ott él a szlovákok emlékezetben is, sőt egykorú hiteles szlovák dokumentumokból is összeállítható a nagy fejedelem képe. Az Anagramma Slavicum Rák oči jesť dostal (A rák szemeket kapott) sorkezdete a Rákóczi nevet rejti. Egy nemrégiben felfedezett korabeli szlovák vers felszabadítóként köszönti: “A mindenható Úristen nem szenvedhette a németet kedves Hazánkban, hanem méltóztatott felébreszteni Rákóczi urat, hogy újra kiűzze a kegyetlen németet…Mi valamennyien hisszük, hogy az Úr meghallgat minket, hogy Rákóczi fejedelem valamennyit elpusztítja.”
Krman Dániel zsolnai evangélikus szuperintendens a fejedelem bizalmas híve, sajtófőnöke, diplomatája lett. 1707 márciusában Zsolna főterén az akkori szlovák írott nyelven buzdító prédikációt tartott Czelder Orbán tüzéreinek zászlószentelésén: “Jézus Krisztus, add, hogy e zászlók nyomában a megnyomorított Magyarhonra sok jó fakadjon, hiszen hazánk valaha az országok dísze volt. Urunk, aki igazságot szolgáltatsz az elnyomottaknak, légy a mi nagyságos Fejedelmünkkel, drága urunkkal, Rákóczi Ferenccel, add, hogy mint a börtönből kiszabadult József, legyen a haza atyja, s jó tanácsaival és a haza megvédésével az összes előző magyarhoni hazafit, Báthorit, Bethlent, Bocskait, Thökölyt és elődeit is felülmúlja hírnévben.”
Az 1708- ra készült zsolnai szlovák kalendárium krónikarészében szinte haditudósítóként számolt be a kurucok harcairól. A szabadságharc kezdetéről így ír: “… Fejedelem őnagysága Lengyelországból. beküldött pátensével, a keresztény fejedelmekkel egyetértésben tudomására hozni Magyarhon lakosságának azt az elhatározást, majd pedig egyáltalán Manifesztumot kiadni kegyeskedett, amelyben az egész keresztény világnak tudomására hozta, hogy mint Magyarhon földjének hajdani dicső védelmezői, Báthory, Bethlen, Bocskay, Rákóczy, Thököly urak az ausztriai házzal szemben alapos indokok miatt felkelni kényszerültek, ugyanúgy őnagysága is fölkelni kényszerült XXI okoknál fogva …”
A veretes biblikus cseh/szlovák szöveg hazafias lelkesedést közvetít: “Magyarhon népe, amelyet ebben az időben az ellenség semmirevalónak tartott, szerencsés betöréseket hajtott végre Ausztriában és Morvában, és azt a barbár kegyetlenséget, amit az ártatlan magyarhoniakon mindig és mindenütt elkövettek, amikor élve lenyúzták bőrüket, fához kötözve égették őket, a holtakat kiásták sírjukból vagy közéjük csaptak és égették őket és más borzalmas dolgokat cselekedtek, tűzzel és vassal szintén megbosszulták, különösen akik Ocskay László vezetése alatt voltak”. A szlovák kalendárium befejezése: “Ő fejedelmi felsége Erdélybe érkezvén annak fejedelméül ünnepélyesen megerősíttetik és a felséges címmel megtiszteltetik. Lengyel, moszkvai, török követségek érkeztek fényesen Felső-Magyarhonba, ugyanúgy fényesen kiállított magyar ment a moszkvai udvarba.
Kassát új fallal, bástyákkal és vízzel vették körül. Érsekújvárt és más erődítményeket is igen megerősítették és ellátták. Úr Jézus, adj királyt és békét egész Magyarhonnak.”
A források világosak: Felső-Magyarország nem magyar ajkú lakossága saját fejedelmének, sorsa jobbra fordítójának érzete Rákóczit, akinek zászlója alatt vérét hullatni is kész volt. Nagy kár volna ezt a közös történelmi emlékezetet kiradírozni a szlovák nemzettudatból, attól tartva, hogy valamiféle elmagyarosodáshoz vezet. Igen nagy hiba volna, ha magyar részről kisajátításnak tekintenék Rákóczi emlékének szlovák ápolását.