Turnišče, Toronyhely, a XIX. század végi magyarosítás óta azonban magyar neve: Bántornya. A falu fő utcáján áll a 14. század második felében épült románkori templom. Kívülről jó állapotú, a freskók viszont rosszabb állapotban vannak, mint a mártonhelyi templomban. A templom üres, vallási célra a közvetlen szomszédságában épült újabb, barokk berendezésű templomot használják, melyet egy oldalajtó köt közvetlenül össze az Aquila János által kifestett templommal. Az építtető család a Bánffy-ak voltak, feltehetően Szent László volt a Bánffy család védőszentje.
Az ótemplom freskói között – egyebek mellett – felfedezhetjük a Mártonhelyen is látható apostol és evangélista ábrázolásokat, de a bántornyai freskók legértékesebb, történelmi szempontból is jelentős részét a Szent László-ciklus képezi.

A szentély

A szentély ablaka felett zöld és vörös színű mandorlában (egész alakot körülvevő, mandula formájú keret) szivárványon az Üdvözítő ül, jobbjával áld, baljában az élet nyitott könyvét tartja. A könyv alatti íráslapon olvasható Aquila neve, a baloldalin pedig a festés ideje 1383. augusztus 14 Szűz Mária mennybevételének előestéje.
A szentélyt itt is az apostolok állják körül hármas csoportban, (felismerhető Péter a kulcsról, Pál a kardról) a mennyezeten pedig a 4 evangélista ismert jelképeit (ember, bika, oroszlán, sas) láthatjuk.

A déli diadalívpillér nyugati oldalán itt is megjelenik a bűnösök számára menedéket biztosító Köpenyes Madonna, melynek kialakítása a hajó eredeti zárósíkjára is utal.
A keleti falon Jézus születése és a Királyok imádásának jelente látható.
A szentélyt a hajótól elválasztó diadalív két oldalán egy-egy fülkében szent Péter, illetve szent Miklós alakja áll.

A hajó északi fala

A Szent László legenda kezdő képsora alatt legfelül az utolsó ítéletet láthatjuk, középen az Ítélkező Krisztussal, jobbján az üdvözült lelkekkel, balján pedig a kárhuzatra került lelkekkel.

Alattuk az úgy nevezett Mettercia – Szent Anna, Szűz Mária és a gyermek Jézus – balján Alexandriai Szent Katalinnal, jobbján Szent Borbálával került megfestésre.
• Katalin-legenda (kerék, 50 bölcs megtérése, a bölcselők, a könyvtárak, a nyomdászok, az ügyvédek, a filozófusok és a magasabb iskolák védőszentje),
• Borbála-legenda (torony, bányászok, tűzszerészek védőszentje)
Legalul pedig Szűz Mária szüleinek: Annának és Joachimnak a találkozása, majd az ószövetségi Zsuzsanna és a vének története látható. Az ablak után Assisi Szent Ferenc stigmatizációja került megfestésre.

A diadalív a hajó felől

A szentélyt elválasztó falon baloldalt Szent Miklós legendáját követhetjük nyomon, felettük a kegyúri család, a Hahót-Buzád nemzetség ökörfejes címere látható.
A legalsó mezőben Szűz Mária megkoronázásának kompozíciója kapott helyet.

A diadalív jobb oldalán Szent Pál alakja látható alatta a festés évszámával 1389, mellette pedig Saul megtérése. Alatta Szent Péter halálát, fejjel lefelé való keresztre feszítését ábrázolta Aquila.

A hajó déli fala

A déli falon két egymás alatti mezőben folytatódnak a Saul/Pál történetek, alattuk pedig Szent Lőrinc vértanúsága kapott helyet. A déli ablak alatt egy töredékes szarvas vadászat és Szent Péter csodálatos halászata között egy férfi térdel védőszentjével a gyermek Jézust karján tartó Szűz Mária előtt.

A Szent László legenda

A legfelső, északi, keleti és déli mezőbe került a mind ez idáig egyedülálló teljes Szent László-legenda.
A Magyar Királyság területén mintegy 70 templomban található megfestve a Szent László legenda. 69 helységben 41 alkalommal festették a templom északi falára a legfelső szintre, ez azt jelenti, hogy elsőként ezt a témát rendelte meg az adott építtető.
(Sajnos legtöbbjük a határainkon túlra kerültek, itthon a legismertebbek: Tereske, Ócsa, Türje, Vizsoly) Az alap-ciklus az 1068-ban zajlott kerlési (közismertebb nevén a cserhalmi) ütközet megjelenítése 6 képsorban: Kivonulás Nagyváradról vagyis az áldás az útra, a csata, az üldözés, a birkózás, a kun lefejezése, a megpihenés.

Bántornyán az északi falon ebből 5 részlet szerepel, az üldözés hiányzik, és az első a nagyváradi kivonulás képe megsemmisült. Különlegessége még a ciklusnak, hogy László története folytatódik a keleti és déli falon a királyválasztással, koronázással, egy másik csatajelenettel (valószínűleg Dalmácia elfoglalása), 1083-as székesfehérvári szentté avatás szertartásával, amikor visegrádi fogságából szabadon bocsátotta Salamont. Egy újabb harci jelenet következik. Az utolsó két kép a váradi székesegyház építését ábrázolja, és van még egy záró jelenetet mely egy csuklyás, szakállas, de dicsfényes férfi fejére egy illető koronát emel.

Czakó Gábor szerint Salamonról van szó. (Czakó Gábor Aranykapu -Boldog Salamon király címmel regényt is írt erről a témáról). A képen ezek szerint Salamon Lászlónak nyújtja a koronát, miután meggyőződött arról a fehérvári alamizsnaosztáskor (melyen László király nem királyi díszben jelent meg), hogy jó kezekben van az ország. A Szent László freskók egymással való szerkezeti hasonlósága alapján mondhatnánk, hogy ezek egy kaptafára készültek. Itt Bántornyán azonban a Salamon jelentet egyedi, másutt nyomát nem találjuk. Czakó véleményére egyébként könnyű rámondani, hogy kitaláció, de kétségtelen, hogy az ő felfogása az, ami hihetően értelmezi a látottakat.