Mikóczy Dénes: Csak rajtunk múlik!

Képzőművészként úgy volna “rendjén”, ha mindjárt a szomszédos népek ez irányú aktivitását emelném ki, idézném fel. A kérdést olvasva azonban képzeletemben valóságszerűen előbb jelenik meg egyszerre hang és kép s ez térség népzenéjétől lesz hangos, több nemzet ifjainak táncától mozgalmas, ahol egyszerre táncol magyar,szlovák, román, horvát, szlovén és még kitudja, hány a Kárpát -medence térségében élő nemzet és nemzetiség fiai s lányai, mígcsak egy képzeletbeli vászonon látom őket együtt, szelíd és rikító színekben, mégis csodás harmóniában, békességben, szeretetben.

 

Valahol Közép-Európában 100x150

Mikóczy Dénes: Valahol Közép-Európában

A régebbiek közül talán Pavol Országh Hviezdoslav költőt említeném, aki bár magyar iskolákat végzett, mégis a szlovákok legnagyobb költőjeként tisztelhető. Első verseit bár magyarul írta, korán felismerte,hogy nemzettársaihoz a saját anyanyelvén ér el igazán versei üzenete. Példaértékű volt a viszonya a magyar irodalommal is, hiszen ő fordította először szlovákra Madách ,, Az ember tragédiáját“ A maiak közül talán Štefan Hríb-et említeném, aki nem tétovázott lerántani a leplet a trianoni tabu-ról, igazságtalannak és hátrányosnak nevezve azt valamennyi érintett nemzet és nemzetiség számára.
A múlt egymáson elkövetett sérelmeinek “szajkózása” nem teremthet alapot a megbékéléshez, a békés egymás mellett éléshez. A Kárpát-medence nemzetei összefogás és történelmük, kultúrájuk, nyelvük kölcsönös tisztelete, elfogadása, urambocsá szeretete nélkül, egyenként is az elsorvadásra, a lassú felszámolódásra vanak ítélve. Tudomásul kell végre venni, hogy nemzetek csak akkor tudnak tovább élni, fejlődni, ha békességben élnek, szomszédaikkal leginkább. Általában, de inkább főként a politika az, ami mérgezi a békés egymásmellett élést. A régiók Európája, az érdekkközösségek együttműködése, a polgári, civil kezdeményezések hozhatnak tartós, pozitív eredményt, nem a kizáró, hanem a befogadó, segítő szándékok tettekké formálása.
A nemzetek közti kiengesztelődés, a fentiek szellemében értelmezett, nem a tolerancián, hanem a feltétlen elfogadáson alapuló igaz megbékélés lehetősége és egyáltalán nem utópia! Csak rajtunk múlik!