Bizonyára nagyon kevesen ismerik Magyarországon Miroslav Saniga nevét. Azok a kevesek találkozhattak vele, akiknek szerencséje volt az egri Szent István Rádiónak a szlovák Lumen Rádióval közösen készített, A Barátság Hullámhosszán nevű sorozatát hallani. Miroslav Saniga a Szlovák Tudományos Akadémia óhegyi erdőökológiai intézetének tudományos munkatársa. A szakmai munkáján túl komoly újságírói képességekről tanúskodnak rádió jegyzetei, amelyeket most írásban is ismertet a két rádió kétnyelvű közös kiadványa.
A szlovákiai szépségek, természeti értékek nem okoznak feszültséget a két nép között, sőt megismerésük közelebb hozhat minket egymáshoz. Ráadásul Miroslav Sanigában, természet és Isten szeretete miatt, egy nagyon rokonszenves embert ismerhetünk meg. Olyan valakit, aki felé érdemes baráti jobbot nyújtanunk.
Ő arra biztat, hogy „amikor több a szabadidőnk, találjunk néhány percet a sétára, hogy ráleljünk azokra a csodákra, melyeket Isten teremtett, s melyek körülvesznek bennünket.”

Nemcsak a szerzőt ismerik nálunk kevesen, de például hajnalmadarat sem láthatunk sokszor. Olykor a Bükkben találkoznak vele, de a Kárpátokban gyakoribb. Ismét idézek: „ A hajnalmadár rezidenciájaként a Teremtő a sziklás vidéket szabta meg.” Sziklából pedig több van a Tátrában, mint nálunk. Olvasom a lexikonban a mérteit: Testhossza 16-17 centiméter, szárnyfesztávolsága 27-32 centiméter, testtömege 15-20 gramm. Nem volt még szerencsém hozzá, de a fényképe, ami Saniga írását illusztrálja, lenyűgöz. Megmutatom, hátha kedvet csinál valakinek, hogy hajnalmadaras vidékre vegye az útját. Útlevél nem kell, s a távolság sem túlzottan nagy. Aki arra jár, ne csak madárral, hanem az emberekkel is találkozzon. A természet szeretete hozzon közelebb egymáshoz szlovákot és magyart.