Surján László: Pünkösdi ajándék – Charta XXI
Surján László: Pünkösdi ajándék

Épp azon gondolkodtam, hogy az írogatással-olvasgatással töltött napjaim sorából hogyan emelkedhet ünneppé a Pünkösd, amikor Radnai István küldött egy verset. A provokatív cím: „Két nap lustálkodás”, voltaképp kritika. Nem a két napig tartó munkaszünet teszi az ünnepet. Nem azért kezdem a helyesírási szabályokkal dacolva nagy kezdőbetűvel a szót: Pünkösd, hogy a 48 órás munkamentességet ünnepeljem.
Radnai nehéz verset küldött, két nap sem elég, hogy megfejtsük. Azt már második olvasásra érzem, hogy méltó a vers a megfejtésre: hogy értsed a szót, szóljon a Lélek.
Most azonban maradok az első olvasás benyomásánál, és ünnepelek, mert csodálatos képpel ajándékozott meg mindannyiunkat chartatársunk, Radnai István: EGY HÁZ LAKÓJA A MAGYAR, CSAK ARÁNYTALAN SZOBÁKRA OSZTVA.
Trianon árnyéka és 2004. december 5-ének mélységes fájdalma van ebben a sorban. De benne van a megoldás is: Fel kell fognunk, hogy egyazon ház lakói vagyunk, s ekként – szobákra tagolás ide vagy oda, – összetartozunk. Ez az összetartozás pedig, ha nem marad üres szó, hanem belénk ivódik, úrrá lehet azon a bajon, hogy az ország az élő éjszakában részekre szakadt.
Álljon itt az egész vers:

Radnai István: KÉT NAP LUSTÁLKODÁS

nem lehet a lélek mind csak saját nyelvét érti
nincs az az apostol aki saruját le nem rázná
nincs az a parázna tolvaj akit elítélek
nem visz rá a lélek ne ítélj megítéltetem én is

hát ünnepeljük a napfényt kövessünk keresztalját
egy ház lakója a magyar csak aránytalan szobákra osztva
míg isten ege alatt a templom befogad
hová szállnak a lélek lángnyelvei

vagy maga az ördög ne kísértsd uradat istenedet
van-e angyal aki egy bombát meg nem állít
gyermek-istenre nem hallgatnának
vagy elkárhozottak mind bombázók és angyalok

hogy értsed a szót szóljon a lélek
a lélek is magára maradt akkor
maga teremtő isteni személy s az ország
hercegem az élő éjszakában részekre szakadt

Mi következik ebből? Tégy a részekre szakadás ellen! Nyújts kezet, szólj egy jó szót, küldj egy üdvözlő levelet: ÖSSZETARTOZUNK. A lélek Radnai versében két nap lustálkodás helyett felkészít június 4-ére, ami ugye nem a gyász napja, hanem a túl sok szobás magyar nemzet összetartozásáé.
De ugye nem állunk meg itt? Nem lehet egy évben csak egy napig gondolni arra, amire mindennap kellene. Ne az elválasztó közfalakat akard kiütni, de fond körül a házat, – s keresztbe-kasul a szobákat – a szeretett összetartó kötelével.

Köszönjük, István!