Erdélyi Géza: Hűség és helytállás

Erdélyi Géza beszéde gróf Esterházy János hamvainak hazaérkezésekor Alsóbodokon.  Az ökumené szép példája: egy református püspök egy katolikus boldoggá avatásáért fohászkodik.

Mélyen tisztelt Egyházi és világi elöljárók, Urak és Hölgyek, tisztelt jelenlevők, testvéreim!

7,8,3,2,
Amikor ezek a számok, ebben a sorrendben valahol elhangzanak, a becsületes, igazságszerető, történelmi múltját ismerő magyar ember tudja, hogy a Felvidék XX. századi, kiemelkedő történelmi személyiségéről, a mártírhalált halt gróf Esterházy Jánosról van szó. Nevét évtizedeken át említeni sem volt szabad Csehszlovákiában. Ezen a szomorú helyzeten az 1989-es rendszerváltozás indított be új folyamatokat. Csak a hangnem módosult, de vele kapcsolatban semmi sem változott. Esterházy János személyének hivatalos, és tárgyilagos méltatása, elismerése máig várat magára.
Az önálló Szlovák Köztársaság az Európai Unió tagja lett. Polgárai számára érvényes törvények biztosítják az alapvető emberi jogokat, többek között a szólásszabadság jogát. Jogainkkal élve, szabad emberekként állunk most itt, és kinyilvánítjuk meggyőződésünket: hogy gróf Esterházy János igaz ember volt, igaz ügyért küzdött az akkori Szlovák állam parlamentjében és a közéletben, de nemcsak küzdött, hanem életével áldozott, mártírként halt meg. Ezt nem lehet, nem is szabad tőle elvitatni. Háború volt, embertelen üldöztetés folyt, ártatlanok haltak meg millió számra, és egy népet akart a gyilkos önkény kipusztítani. A hatalom képviselői közül csupán egy ember emelte fel szavát a gyilkos szándék ellen: Esterházy János. És ő volt az, aki demokratikus eszközökkel kitartóan küzdött a kisebbségek jogainak érvényesítéséért is. Nemes tetteiért nem börtön, hanem megbecsülés és kitüntetés járt volna, és jár(na) ma is. A hazai hivatalos állásfoglalás vele szemben viszont máig nem változott.
Ki volt gróf Esterházy János? Független gondolkodó, politikus, mélyen hívő, magányos harcosa a jognak, s az igazságnak.
Küldetését mérlegelve megválaszolatlan kérdések merednek ránk.
• Ellenségei mire alapozzák konok, elutasító álláspontjukat?
• Mi a valódi oka, hogy sem a barna, sem a vörös diktatúra nem szívlelte őt?
• Miért van az, hogy az 1989-es történelmi változásokat követően a gyűlöletszító, és megosztó E. Beneš elnöknek szobrot állítottak, — lelkük rajta, — de a humánum képviselőjének, az üldözöttek pártfogójának, mentőjének jogos rehabilitálása leküzdhetetlennek látszó akadályokba ütközik? Végül, egy koncepciós, azaz kiagyalt perben politikai ítélethozatallal börtönbe, valójában halálba küldték.

Hiába látja a volt szlovák miniszterelnök, Jan Čarnogurský szükségesnek az igazságtételt, és most szavait idézem: “Az ő jogilag helytelen és igazságtalan politikai ítéletére a mai kornak kell etikailag megfelelő, koherens megoldást adni. Ez erkölcsi kötelessége Szlovákiának, ha el akarja foglalni Európában az őt megillető helyet.“
Hiába méltatja és adózik nagy tisztelettel Esterházy Jánosnak Csehország volt külügyminisztere Karl Schwarzenberg, tőle idézek: “Nagy tisztelője vagyok Esterházy János személyének.(…) Amikor a németek lerohanták Lengyelországot, s ebben, sajnos, a korabeli szlovák állam is segítséget nyújtott neki. Esterházy segítette a Lengyel menekülteket, (…) a szlovák parlamentben ő volt az egyedüli, aki az antiszemita törvény ellen szavazott. Az adott időben ez erős jellemet és bátorságot igényelt. Ezért nagyon, nagyon tisztelem, Közép-Európa legbecsületesebb politikusának tartom őt”.
Mindezek ellenére, a helyzet változatlan. Itt állunk Nyitra megye egyik kis községének, Alsóbodoknak a földjén, tisztelegve és hódolva a vértanú földi maradványa előtt, küzdelmes életének üzenetére figyelve, melynek lényege:
• A rá jellemző, rendkívül szilárd keresztyén erkölcsiség, amelyre világunknak változatlanul nagy szüksége van.
• A szülőföld iránti szeretete, amely minket is kötelez.
• Két forrásból, az Istenbe vetett hitből, és a nemzet múltjából merítő azonosságtudata példaértékű korunk embere számára is.
• Igazságszeretete és hűsége elkötelező és követendő.
Végezetül Krisztus Urunk szavait idézem: „Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa.” Őszintén kívánjuk, tegyünk is meg mindent, könyörögjünk kitartóan azért, hogy katolikus, keresztyén egyháza, amelynek mindvégig hű tagja maradt, őt boldoggá avassa. Ez feltétlenül megilleti őt. Ne adjuk fel, folytassuk küzdelmünket az Ő igazáért mindaddig, amíg elérkezik az igazság órája. Isten áldása kísérje a jóakaratú és a hit bátorságával, az igazság érvényesüléséért küzdő embereket, (a bátor szoboralkotókat, és templomépítőket) Zoboralja népét és egész nemzetünket.
Ámen

E. G. 2017. VIII. 19.