A Kárpát-medencei kiengesztelődésnek több gyökere van. Kiindulhatunk a jelen közös kihívásaiból, a boldogulás (túlélés) útjának közös kereséséből, kultúránk közös elemeiből és kölcsönhatásaiból, múltunk közös átéléséből, de akár az egymás ellen elkövetett bűneinkből is. Mindezek mellett a megbékélésnek igen erős keresztény indítéka van. Ezt legtöbbször – Esterházy Lujza nyomán – a Miatyánk ötödik kérésével szoktuk alátámasztani: „Bocsásd meg a mi vétkeinket, amint mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőnek.” Ez az „amint” voltaképp azt jelenti, hogy az ellenségeskedés fenntartásával örök üdvösségét kockáztatja az ember.
Most egy másik szentírási hely idézésével mutatok rá, hogy a keresztényeknek mennyire komolyan kell vennie a többi emberrel való kapcsolatát. János apostol az első levelében azt tanítja, hogy a megbocsátásnál többről van szó: egymás iránti szeretetre vagyunk kötelezve. „Isten szeretete abban nyilvánul meg bennünk, hogy Isten elküldte a világba egyszülött Fiát, hogy általa éljünk. A szeretet nem abban áll, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő szeret minket, és elküldte a Fiát bűneinkért engesztelésül. Szeretteim, ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást.” (1 Jn 4, 9-11). Az idézet eleje arra mutat rá, hogy a folyamat a teremtő és megváltó Istenből indul. Az Isten minket megváltó szeretetére nekünk is az iránta való szeretettel kell válaszolnunk, – ezt várná az ember, de az apostol nem azt mondja, hogy nekünk is szeretnünk kell őt, hanem hogy nekünk is szeretnünk kell egymást.

Ennél a pontnál ki-ki elgondolkodhat, hány olyan ember van a közeli vagy távoli környezetében, akit nem szeret, hány ember felett ítélkezik, illetve az emberek hány és mekkora csoportját utasítja el politikai vagy etnikai alapon vagy akárcsak végig nem gondolt előítéletek alapján.

Jobb világot szeretnél, békésebbet, nyugodtabbat? Fogadd meg János apostol szavát, és törekedj a másik ember szeretetére. Nem lesz egyszerű. Mert az igaz, hogy Jézus igája édes és az ő terhe könnyű, de azért iga. Be kell állni a járomba és húzni kell az igát.

Surján László